Bár úgy volt, hogy »idén csak én kapok ajándékot«, ám a Mikulás csak jövő hét környékén ér ide, magam sem tudom mit fog hozni, de mivel most több mindennek örülnék, szinte biztos, hogy annak is fogok, amit hoz majd. Akár egy falat szafa csokoládéról, akár egy Maserati Granturismo S-ről legyen szó. Ellenben ittam ma szakét. Mondjuk úgy, hogy nem lesz a legkedvencebb italom, de nem tartom lehetetlennek, hogy máskor is fogok majd inni.
Viszont azon agyaltam miközben hazafelé sétáltam, hogy szép dolog este végigsétálni az ünnepi díszvilágításban úszó Andrássy úton, de.
Ha már mindenhol arra buzdítanak minket, hogy »spóroljunk«, mért nem lehet ilyeneken spórolni? Tényleg gyönyörű, tényleg hangulatos, de ha jobban belegondolunk, teljesen haszontalan. Szép-szép, de minek.
Nem kukacoskodni akarok, pusztán arról van szó, hogy mért kell például az összes fára égősort, majd minden oszlopra világító csillagot akasztani. Az égősor bőven elég lenne, és kiszámolva hogy hány csillag van, már megspórolnánk nem kevés pénzt. Vagy mondjuk csak éjfélig világítsanak, ne reggelig.
Tényleg nem szeretnék az lenni, aki semminek nem örül, de ha választanom kell a 30 °C-on való mosás és az Andrássy út díszvilágítása között, akkor egyértelműen az utóbbin spórolnék.
Az egesz latszatrol meg az jut eszembe, amikor exem el kezdett panaszkodni, hogy nem tudja mibol – nem volt igazan penze ra -, de a jo baratjanak maxi CD-t kell vennie Karacsonyra. Megkerdeztem tole, hogy mi az hogy kell? Szerintem nem errol szol a baratsag… Ez volt az egyik ok, amikor megkerdeztem magamtol, hogy mit keresek en ilyen gondolkodasu ember mellett?
Keresem a helyemet, csak nem talalom…