Már nagyjából két vagy három hete olvastam el, nem is tudom pontosan mikor, de csak most jutottam el odáig, hogy össze is szedjem a gondolataimat a második Dexter-regénnyel kapcsolatban. Igazából azt nem mondhatom, hogy rossz lett, mert bár megérte elolvasni és tetszett is, de mindenképpen gyengébb picivel az »előző kötetnél«. Ez a gyengeség számomra leginkább abban mutatkozott meg, hogy végig semmi különleges nincsen, csak teljesen kikövetkeztethető, egyértelmű és logikus események egymásutánisága.
Nincs is ezzel baj akkor, ha nem a váratlan fordulatok és az izgalmas részek miatt kedvelnénk Dextert – sorozatban és könyvben egyaránt. Ráadásul nekem kissé szúrta a szememet, hogy a konkrét akció az utolsó húsz oldalon zajlik, kicsit sután ér véget és inkább a folytatásra hangolja rá a mit sem sejtő olvasót, mindezt úgy, hogy közben nem tartja annyira az izgalmi szintet.
Tényleg nem volt rossz, csak mást vár el az ember. Ettől függetlenül ugyanúgy ajánlom olvasásra, mert egy-két érdekesség kiderül, és ha a folytatás olyan lesz, amilyennek elképzelem, akkor érthető hogy miért is lett kicsit más ez a történet.
Értékelés: 4 pont
