Eljött hát ez is. Már persze rég aludnom kellene, de nagyjából összeszedtem fejben, hogy mikről szeretnék írni az idei mi történt 2008-ban
jellegű bejegyzésben. És ahogy olvasgattam a tavalyit, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy »ez a bejegyzés« most is teljes mértékben igaz, sőt, ahogy leírtam tavaly is: talán kicsit jobban. És visszaolvasgatva sokszor elgondolkodom, hogy egy-két bejegyzésnek jobb helye lenne a blog mappában, a sok-sok nem publikált bejegyzés között. És sokszor tényleg megremeg a kezem, de gyakorlatilag ma jutottam el odáig, hogy tényleg nem érdekel. Egyszerűen ilyen voltam, és idővel úgy hiszem mindig furcsa lesz visszatekinteni, milyen voltam. Mert értelemszerűen a húszéves Mefi szeretne visszamenni és néha-néha pofán vágni a tizenhét éves Mefit, hogy dolgokat másként csináljon. De nem teheti meg, a dolgok megtörténtek, és így vannak rendjén. Akinek nem tetszik, nyaljon sót. Ez vagyok én, az is én voltam, és amikor jövőre az év utolsó napján egy hasonló bejegyzést fogok írni, az is én leszek, aki valószínűleg megint máshogyan néz vissza erre az énre.
A másik ami feltűnt, hogy év közben bizonyos dolgok ugyanakkor jönnek rám. Egészen apróságok. Például idén majdnem ugyanakkor néztem végig az imádott »nyolcvanas évekbeli magyar reklámokat«, mint idén. De ez csak egy a sok apró dolog közül.
A két dolog pedig ugyanoda vezet: szeretem ezt az egészet csinálni. Szeretek írni; szeretem megnyomni itt lent a Nyomógomb
feliratú gombot; szeretem visszaolvasgatni; szeretek még hajnali háromnegyed kettőkor is ezzel foglalkozni, szeretem hogy minden fontosabb esemény, amiről írok (legyen az publikus vagy sem) dátumhoz kötve azonnal elővehető hónapokkal-évekkel később; szeretek bármiről írni, legyen szó egy elköltött egyszerű vacsoráról, vagy akár egy megnézett mozifilmről és még mindig jó dolog arra gondolni, hogy van egy apró sziget, ami az enyém.
Az enyém. Itt voltam, itt vagyok és itt is leszek. Gondolataim között mindig ott van, hogy miről fogok írni, miről nem, és mindig fogok erre időt szakítani, még akkor is, ha nagyon kevés lesz. Még akkor is, ha sokan bolondnak tartanak emiatt.
