mefiblog - főoldal

Régebben azon gondolkodtam, hogy baromi uncsi lehet 8 órában a vevők kegyeit lesni, és a végére már csak egy unott hullával találkozunk. Ennek kikerülése érdekében bevezethetnének valami rotációt az eladók között. Mondjuk 1-2 óra pult mögött, 1-2 pakolászás… stb. Akkor lehet nem unná magát halálra és velünk is kedvesebben bánnának.

Amúgy meg vannak kivételek. Legutoljára egy bringa boltban volt egy oltári nagy pozitív csalódásom. Annyira kedvesek voltak, hogy mikor kijöttem, nem hittem el, hogy ilyen létezik. Még jó, hogy volt tanúm, aki megerősítette a történteket.

Franyek, nem rossz az ötlet, csak én úgy veszem észre, hogy aki alapjáraton bunkó, azon ez sem segítene, aki meg kedves, az 8-10 óra után is normális, ha már nem mosolyog, akkor is, sőt, az ilyen emberekből egy mosollyal és egy kis kedvességgel elő lehet csalogatni az igazi énjüket 1 másodperc alatt. Aki bunkó, nem köszön, pofákat vág, ha a munkáját el kell végeznie, az még hülyének is nézi a vevőt, és megvető pillantásokkal méregeti ,ha netán kedves próbál lenni, még akkor is, ha egész nap csak az az egy darab vevője van.

Ez olyan, mint a tanároknál. Ha diplomájuk van, az még nem teszi őket alkalmassá a tudás továbbadására, vagyis az eladóknál is, attól hogy kereskedelmije van, még nem állítanám pult mögé. De ez olyan dolog, ha valaki valamit nem szeret csinálni, vagy alapjáraton alkalmatlan rá, akkor nem szabadna engedni hogy egyes területeken dolgozzon.
Én ezt kőkemény készségfelmérő, és pszichológia tesztekkel szűrném.
Sőt, már az iskolában elkezdeném figyelni, ki milyen munkára lehet alkalmas a jövőben, de ez egy másik sztori.

Én a múltkor vettem egy kólát hugommal. Megyek a pénztárhoz, lerakom:
– Szia
– Más valamit?
– Egy köszönést!
– Miiii?
– Tessék?!
– Miiii?
– Hagyjuk…
Fizettem, és kijöttem. Hugom még csak 15, de úgy röhögött, mint az állat :)

Egyet tudok érteni, mert:
Volt szerencsém pár éve nyári diákmunka keretében pénztárosként dolgozni egy szupermárketben (nemateszkó, kisebb), és az még oké, hogy általában jó képet tudtam vágni a dologhoz, meg természetesen köszöntem mindenkinek, meg- is, el- is (még, ha utáltam is az egész melót). De voltak olyan napok, hogy kb. 4-5 órája nem ettem semmit és kb 15 méteres sor volt a kasszámnál, persze 2/3-a germán túrista, akik 10 literszám vették az alkoholt, meg tele kocsikkal jöttek. Namost ilyenkor megesett, hogy több órán keresztül nem voltak hajlandóak leváltani, mert éppen a zőccséget kellett pakolnia (kifogás!) aki tudott volna jönni helyettem, pedig már szinte könyörögtem. Még ilyenkor – az ájulás szélén, amikor el tudtam volna küldeni mindenkit a halálfának a szárára – is tudtam illedelmesen viselkedni (vigyorogni ilyenkor már képtelenség volt). Az persze más kérdés, h magamban mit gondoltam mindenről :D
Szóval igen, iszonyatosan halálra lehet unni magát az embernek ott, és lehet nagyon utálni a kedvesvevőt, de azért személy-függő is a dolog.

Igazából a nagy Hipermarketekben elég sok olyan emberrel van dolguk az eladóknak, hogy az esélye sincs meg egy idő után, hogy normális legyen az emberekkel, nem hogy normális hangnemet üssön egyáltalán meg vagy mosolyogjon is hozzá szépen, mert már csak antidepresszánsokkal bírja ki (nyílván van aki azzal sem vagy anélkül is bírja), meg persze fentről is cseszegetik, ha valamit nem úgy csinál vagy elszúr, az évek úgymond tökreteszik őket, vagy mondhatni inkább a sok agyoniskolázott vásárló. Szerintem minél nagyobb egy bolt, annál jobban nem érdekli az eladókat a kommunikáció (legalábbis én ezt tapasztalom, menjél be mondjuk egy kis faluban egy vegyeskereskedés bótba volumenekkel másabb :D), meg persze nem is késztetik fentről sem erre őket, mert náluk meg a profit a lényeg.. innentől kezdve meg már a köszönést hagyjuk is :D
Amúgy mi ezért vásárolunk olyan boltokban, ha tehetjük, ahol kábé egyből mintha hazamennél úgy érzed magad, de nyílván eladó és eladó között is van különbség szeméyiségben nem is kicsi off corz :)

igazából sokszor nem hibáztatom ezért az eladókat – habár nekem is rosszul esik adandó alkalommal -, mivel pitiáner fizetésekért te sem vigyorognál egész álló nap, és nem vágnál jó pofát a sok idiótának. persze erre lehet azt mondani, hogy tanulni kellett volna, ja.

én még azt is hozzátenném a felirathoz, hogy „érthetően, jól artikulálva beszélni”. imádom amikor motyognak és még nekem esik szarul visszakérdezni nyolcadjára is, ő meg büntetlenül néz kreténnek…

Góranga , lehet h már részt vettél a játékba de ez legalább értelmes ha nem megér egy postot. Mit olvastál múlt évbe 5 ember 5 könyv

http://deadly.freeblog.hu/archives[…]

írj te is erről

kemény vagy :)

Erre volt egy jó sztori, amit egyik ismerősöm adott elő.

Ismerős bemegy az üzletbe nézeget és közben várja, hogy az eladó végre kiszolgálja. Megunja a várakozást és a következő történt:

Ismerős odamegy az eladóhoz: Szia! Nem ismersz meg?!
Eladó: *hülye mosoly* Nem! Kellene?
Ismerős: Igen kellene! Tudod ki vagyok?
Eladó: Ki?
Ismerős: Én vagyok a vevő bazdmeg!

Én mikor pénztárban voltam ( kis éjjelnappali ) mindig jófej voltam az emberekkel, volt hogy beszélgettem velük, megkérdeztem hogy vannak stb. Ez mondjuk meglátszott a borravalómon is :) De ugyanez volt a hozzállásom akkor is mikor saját vállalkozásként internetkávézóm volt egy cimborámmal közösen. Ott is nagyon sokat számított a viselkedés és hozzállás.
De Siófoki révén elég sok paraszt eladó élményem volt már nekem is :) Még mondják, hogy a pestiek bunkók. Hah!
Igazából az a baj, hogy manapság már csak a selejt meg ilyen helyre melózni, tisztelet a kivételnek persze.

HA NEM TUDSZ KÖSZÖNNI, NEM HÜLYE KÉRDÉSEKET FELTENNI, VALAMINT NEM ÁLLAT MÓDJÁRA VISELKEDNI, AKKOR NE VÁSÁROLJ NÁLAM!

koszipuszi :*

(2 eve nyomom ezt a melot, van tapasztalatom es a faszom kivan a sok taho parasztbol. bocs hogy ezt mondom, de utalom az embereket. allat mind.)

A sztori egyébként így festett: Mefi, a jól szituált húszas elegáns megjelenéssel besétált a sarkon található papír-írószer boltba, és az éppen újságot olvasó hölgynek egy barátságosan feltett szia után azt a kérdést tette fel, hogy kartonlapokat merre talál. „Aaaara ott!” mutatott fél kézzel oda a hölgy, köszönés viszonzása és egyebek nélkül. Én még ekkor is mosolyogtam, vettem el a pénzt, köszöntem, de ezt szintén nem viszonozta.

Az ilyen NE MENJEN ELADÓNAK. Legyen akármi más, legyen takarítónő, legyen valami multinál árufeltöltő, árellenőrző vagy bármi. Legyen kurva, de ne legyen eladó. Sőt, ilyen attitűddel még kurva se legyen.

Bocsánat, de ha én pénzt hagyok valahol ott, akár csak ötszáz forintot is, elvárom hogy köszönjenek ha köszönök, és ne vágjanak arcokat mert bátorkodtam vásárolni.

Csodálkozunk hogy nem megy itthon a kereskedelem, ha tízből nyolc kereskedőnek ilyen a hozzáállása. Szánalmas.

krys: na jah, en is selejt vagyok.
raadasul meg szinvonaltalan is. :C

kukac7: ideje beregelni májvipre ;>

Vannak olyan emberek, akik nem alkalmasak arra, hogy „front office” munkát végezzenek.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de pl. postán – a legközelebbi posta nálunk még nem számhúzós – inkább egy-két perccel tovább állok sorba, hogy a kedvenc postásom szolgáljon ki és nem azért mert mindig mosolyog, vagy átlag feletti kinézettel rendelkezne, hanem azért mert egyenrangú félnek – partnernek – tekint és szerintem ez egy eladó-vevő kapcsolatban min. meg kell hogy legyen, persze vica versa

És higyjétek el ezzel nem csak én vagyok így, több évig dolgoztam diákként szolgáltatóiparban és a törzsvásárlók egy része is mindig ugyanannál a pénztárosnál vesz jegyet.

És voltak olyan pillanatok is, amikor már nekem esett rosszul, ahogy a munkatársam a vevőket kiszolgálta. DE ilyen embereknek hiába mondasz bármit is, meg vannak győződve a saját igazukról…

Szerintem egy dolog, hogy mit gondolok – mert lenéző, bunkó vevő mindig is van, volt és lesz – de ez még nem ok arra, hogy lealacsonyodjak hozzá és felvegyem a stílusát. Volt rá példa párszor, amikor felhúzott valaki, ekkor általában vettem egy nagy levegőt és még halkabban, nyugodtabban kezdtem el beszélni vele. Provokáltak és így reagáltam rá vissza, higyjétek el még jobban idegesítette a kedves vevőt szerintem ez a válaszreakció, mintha leüvöltöttem volna a fejét…

Dehogy mondjak valami hétvégén történt aktuális példát. Az angolul gyufának megfelelő nevű kiskereskedelmi egységben vásároltam. Előttem lévőt kiszolgálja a pénztáros visszaad neki, gondol egyet – szó nélkül persze – és átmegy a szomszéd pénztároshoz beszélgetni – de nem egy szóra, vártam fél percet, aztán átmentem egy harmadik pénztároshoz és ledobtam a futószalagra az árut… Nem az egy perccen van a hangsúly, nem vonatindulásra mentem, de annyi kiférhetett volna a száján, hogy „Egy pillanat türelmét kérném, rögtön jövök vissza…” Ha annyira halaszthatatlan volt a mondanivalója a munkatársának, amit a cseverészésből ítélve erősen kétlek…

Az egyik magazinon meglepően apró vonalkóddal találkozott a kedves pénztáros hölgy, de nem csupán ő lepődött meg, hanem a leolvasó készüléke is (mindkettő), ezért a meglepően apró vonalkód meglepően apró számjegyeit kézzel volt kénytelen beverni a pénztárgépbe, ami harmadszori nekifutásra sikerült is. A műveletet folyamatosan kommentálta olyan kioktató hangnemben, mintha nekem kellene szégyellnem magamat, amiért éppen ezt a meglepően apró vonalkódot tartalmazó kiadványt bírtam leemelni a polcról. A második sikertelen kódbeütésnél megjegyezte, hogy „tudtam, hogy nem lesz jó”, akkor kérdeztem vissza szerényen, hogy akkor mégis miért úgy ütötte be, erre még csúnyán is kezdett nézni és szemmel megvuduzta az egyik nejlonszatyrot, ami később kiszakadt és szétgurult belőle a jóléti termék.

Hajrá normálisak! :|

Dolgoztam néhány évet vendéglátóban, felkopott volna az állam ha így állok a vendéghez. Nem bírom a részeg embereket, mégsem hajthattam el melegebb éghajlatra őket. Aki nem bírja az embereket ne menjen szolgáltatónak. Nem kell mindíg vigyorogni de legalább köszönjön vissza és válaszoljon értelmesen ha kérdezik. Nálunk az ületekből kirúgják aki nem elég udvarias a vásárlókkal, pedig nagyon keveset keresnek. A válság ideje alatt talán észbe kapnak.

imoGen: Csernusnak is ez a módszere, az ingerült emberekhez végtelen nyugodtsággal és türelemmel beszél. (A nyámnyila mentséget keresőknek meg leordítja a haját :) )

Milhó: Mondjuk én meg azt se szeretem, amikor ilyen helyen az első, hogy rádugrik az eladó, aztán kérdezi, hogy mivan én meg szeretnék körülnézni. De persze ötpercenként megkérdezi, hogy hátha nem felejtettem el, hogy ott van.

Amúgy igazat adok Mefinek, de elég általános elmondható, hogy az országban sokan nem azt csinálják, amit kéne (amihez értenek és van hozzá képességük). Csak ebben a szektorban inkább az arcodban van ez a hiba.