Estefelé majdnem láttam ahogy meglincselnek egy autóst, és bevallom őszintén hogy nem bántam volna ha a negyven négyzetméternyi izomkolosszus egy finom pofont lekever miszter laza vagyok a BMW-vel úrnak.
Az Andrássy úton ugyanis valahogy nem szeretnek megállni az autósok, ha pirosra vált a lámpa, és amikor éppen meg is állnak, sikerül ezt úgy, hogy az autó egyik fele a gyalogátkelőhelyen landol, aztán meg csodálkoznak ha csúnyán néznek a gyalogbusszal közlekedők. Szóval, a mostani csákó egyszerűen áthajtott a piroson, de nem úgy hogy kicsit nagyobb lendülettel jött és túlment a sárgán, de még éppen a gyalogos zöld előtt, hanem már jócskán zöld volt nekünk gyalogosnak, mikor legalább hatvan kilométeres óránkénti sebességgel átzúgott előttünk-mellettünk-mögöttünk. Tényleg nem sok híja volt, hogy egy csúnya baleset legyen a dologból. Aztán megállt, lazán becsapta hátramenetbe a járgányt, és ment volna visszafelé, de ekkor egy izmosabb gyalogos karlendítve (mármint nem úgy) ment felé, néhány válogatott káromkodás hangoztatásának kíséretében.
Venném el az ilyen jogosítványát azonnal, ami azt illeti.
