Ma este miközben döcögtem a villamoson (vagyis inkább a villamos döcögött, én meg felvettem az ő döcögésének a ritmusát) és valami nem tudom milyen pörgős rokkzene szólt a fülemben elhatároztam, hogy most már »tényleg« megtanulok dobolni. A problémám pusztán csak annyi, hogy nincs pénzem dobfelszerelésre. Egy tanulni, mondjuk úgy szétverni
való gagyi dobcucc használtan sem jön ki harminc-negyvenezer forintnál olcsóbban, és akkor még talán kicsit kevesebbet is mondtam az igazságnál. Órákra járni nem is szeretnék, időbeosztásomba sem igazán férne bele, ráadásul szintén pénz. Persze tudom, hogy pénz nélkül semmi nincs, de hát mit tudok tenni, ott van már nekem drága hobbinak a fotózás, még egy sajnos nem fér bele.
Valahogy majd megoldom. Ha más nem lábosokkal. Vagy majd szép apránként, csavarokból és egyéb elemekből építem meg az első dobszerkómat.
Tu-tá-tutu-tá.
(elég hülyén fogalmaztam). Üdv, Gabesz