Abból is annyira elegem van már, hogy reggel tömött a busz (értsd: olyan szinten tömött, hogy a sofőr fülkéjében is utazók álltak), és az emberek tolakodnak, nyomulnak, a megállókban üvöltöznek, hogy „Hát mennyenek má' bejjebb, tele van hejjel a busz!”. Történt ez ma is, a busz ismét tele volt, és én - szokásomhoz híven - az ajtó előtt álltam. A megállóban felszállt egy anyuka a négy év körüli gyermekével, és nagy nehezen el is fért. Jött a következő megálló, és egy öregasszony, éppen idejében, és kedvesen a buszvezető tudtára adta, hogy le szeretne szállni. „Ájjon már meg!! Hát le akarok szállni!” Busz satufék, én ippeghogy "félrenyomódtam" az akkor nyíló ajtó elől, az öreglány meg tolja a népet, mit sem törődve azzal, hogy egy anyuka és pöttöm kölyke ott áll, rájuk szól, hogy húzódjanak már odébb. Az anyuka szólt kisfiának, hogy maradjon csak ott, addig ő leszáll elengedni a nénit. Néni meg megy, és majdnem lelöki a gyereket! Miután a kiskölyök elesett a buszon, az öregasszony megállt, és beszólt, hogy ugyan miért nem ment odébb. Na itt finoman közbeavatkoztam:
- Talán nincsen hova menni ezen a szájbalökött reggeli járaton! Inkább segítene a gyereknek, és menne egy későbbi busszal, de biztosan kegyednek kurvára sietős a dolga!Na erre se köpni, se nyelni nem tudott, megfordult, és baktatott a teszkóba. Igen kérem, egy öreg néninek nagyon fontos reggel hét órakor (amikor tele a busz iskolásokkal és munkába indulókkal(akik eltartják a nénikét)) teszkóba mennie. Ez csak errefelé megy így?
