Írtam múltkor egy levelet »Tim Kringnek«, hogy kapja össze magát, mert a »Heroes« nem olyan már, mint régen volt. És nem az a baj, hogy nem olyan, hanem hogy konkrétan sokkal rosszabb, mint régen.
Aztán jött az új kötet, ami sokkal izgalmasabbnak tűnt, sőt, a harmadik évad 21., 22., és 23. epizódja konkrétan zseniális volt, ismét éreztem azt, amit anno utoljára az első részeknél.
És akkor az utolsó előtti rész. Gyomorremegés, bodzaszörp, csipsz, miegymás. Ülök érted, tömöm a pofámba a fáradt olajban megsült majd szárított szennyet, és várok rá hogy átjárja testemet az izgalom. Erre mit kapok?
Lófaszt, kedves Tim!
Komolyan, az volt a rész címe, hogy I am Sylar
. És ebben annyi, de ANNYI jó dolog lehetne, hiszen Sylar az, aki miatt még az is néz Heroest, mint én, aki már igazán felidegesítette magát azon, hogy milyen gyenge lett az egész. Sylar viszont más, ő a halvány reménysugár ebben a sorozatban, az egyik legjobb karakter. És akkor összeraknak egy ilyen gyenge részt, ami Sylarhöz különösképpen gyenge.
Szóval Tim, most már tényleg: az ötödik évadra kapd rendbe a gárdát, mert ez így pang.
Például az első évadban voltak még olyan rejtett kis dolgok, amik miatt törtem utána a fejem. Például a Godsend jele (az s-betű-szerű akármire gondolok). És hasonlók, amik mostanra teljesen eltűntek, és kezd az egész olyan lenni, mintha tényleg az írók sem tudnák, hogy mit akarnak belőle kihozni.
