Érdekesség: olaszul a maile (ejtsd: májále) disznót jelent. Ne vonjunk le következtetéseket.
Ki ne szeretné a majálisokat, nem igaz?
Elvégre, van ott egy rakás dagadt ember, amivel nincs baj, de ők annyira nem kedvelik a fürdést, és az egy négyzetméteren való előfordulási számuk elég nagy ahhoz, hogy kellő kellemetlen illatú kémiai anyagot párologtassanak különféle testrészeiken keresztül. Vagyis hát büdösek, nem kicsit. És sokszor Lajosnak hívják őket.
Aztán ott van a sok furcsa fazon, akik vörös ingben vannak, mócsingos, átláthatatlan állagú, behatárolhatatlan kinézetű, rémes szagú és annál rémesebb ízű készítményt kutyulnak vörös sátraikban, amit van bátorságuk gulyáslevesnek nevezni (sosem értettem hogy a gulyáslevesbe mért tesznek sertéshúst, elvégre mi köze a gulyának a malackákhoz, ha csak nem a sertésinfluenza) bajuszuk alatt még ott fityegnek a kolbászdarabkák, és gurítják a söröket egymás után.
Vagy például a sötét pillanatok hozói, a nagy csoportokban megjelenő kellemetlen szagú, kellemetlen hangokat kiadó, magyar nyelvet erősen törő koszos népség, sok gyerekkel. Sőt, vannak köztük olyanok is, akik vörös ingben vannak és még Lajosnak is nevezik őket.
És akkor még nem beszéltünk a gagyi játékok, a fölösleges kacatok, az átlagosnál ötször drágább üdítőitalok, a hónapok óta tárolt gumicukrok és a zsömlébe pakolt rántotthús hamburgerként való árusításáról.
Ki ne szeretné a majálisokat, nem igaz?
