Magyarország kiváló, már-már művészi útépítési stílusát kiválóan jellemzi a Kelenföldön nemrég felavatott kerékpárosút. Konkrétan a pályaudvar, a buszmegálló és az épülő négyesmetró végállomása előtt lévő kereszteződésre gondolok. Ugye, ahol a gyalogátkelőhely mellett párhuzamosan fut kerékpárosút is, valahogy így kellene elegánsan, praktikusan és mondjuk úgy hogy szabványosan kivitelezni egy kereszteződést:
Egyértelmű, felfelé haladva átkelve a zebrákon, nem kell rálépni a bicikliseknek fenntartott útra, így nem kell még egy helyen ellenőrizni, hogy szabad-e az átkelés. Ez pláne fontos, mert az Etele úton egyébként is elég nagy a forgalom, több sáv, ráadásul lámpa nélkül. Ehhez képest Kelenföldön ez a kereszteződés így néz ki:
Tapsvihar. Minden reggel maga az orgia, ha életben maradsz átkelés után. Nézd a kerékpárosutat is, nehogy átmenjen rajtad valaki, és még neki van igaza (valahol jogosan); közben persze nézz két-két sávot jobb és bal oldalon, nehogy egy busz vagy autó menjen át rajtad. Az egyetlen oka annak, hogy nem halnak meg napjában legalább tízen, az a buszsofőrök rendessége
, vagyis hogy az estek 99%-ában elengedik az embert, előre fékezve, kérdezés nélkül, sokszor a kocsisort is fenntartva. (Gondolom szóltak nekik, hogy így kellene csinálni.) Ellenben az autósokkal; nagyjából kétszer ütöttek már el majdnem itt úgy, hogy még az én kurvaanyámat.
Ja.
