Valahol múltkor azt mondta egy ilyen művészlélek rendező-színházigazgató akárki, hogy a magyar kultúra kihalófélben van, lévén hogy az emberek inkább járnak moziba, mint színházba.
Nem tudom már ki volt ez az okos, de megkérdezném tőle, hogy drága barátom, szerinted amikor egy normális színházjegy átlagosan 2 500 forintba kerül és nagyon kevésre, vagy egyáltalán nem adnak diákkedvezményt, egy mozijegy diákoknak meg 990 forint, szerdánként pedig mindenkinek 890 forint, akkor mért vagy annyira meglepődve az Armani szemüveged mögött? Biztos sok a paraszt egyébként, és ezért járnak többen moziba. Meg mert a magyarokat nem érdekli a kultúra. Az ugye megint más kérdés, hogy átlagosan tíz családból mondjuk nyolcban a havi egy mozizás sem feltétlenül fér bele, nem hogy még a színház is.
És akkor van pofája embereknek arról beszélni, hogy milyen rosszul megy az ipar.
Emlékszem, anyukám mesélte, hogy mikor ő gyerek volt, hetente jártak színházba, mert elérhető áron volt a bérlet. Pedig nem a leggazdagabb családban nevelkedett, sőt.
Ugyanez egyébként az Aréna, ahol egyrészt pofátlan lehúzás megy, másrészt az egyik széken a jegy 3 500 forint mondjuk, és rögvest mellette (ugyanott, csak egy székkel odébb) meg már 6 000.
Nevetséges az egész, komolyan.
Szerintem az is pont annyira része, mint egy színházelőadás, mindezt mondom úgy, hogy többször voltam életemben színházban, mint moziban. Egyébként is, csinálhatnának több értékes magyar filmet, nem azokra gondolok, amiket egymás között mutogatnak, és már élvezhetetlen a nagyközönség számára( mert nagyon „művésziek” akarnak lenni ).
Másrészt tényleg tehetnének ők is, hogy népszerűsítsék az előadásaikat. Szerintem például a diákok nagyon is nyitottak a színházelőadásra ( nem feltétlenül azért, mert érdekli őket, de az elején ez lényegtelen szempont ), csak például nálunk is szervezés kell, hogy egy-egy előadást megnézzünk. Mert spontán senki nem fog elmenni, megtehetnék, hogy ezt segítik… A másik pedig tényleg az ár. Meg az olyan előadások, amik megfogják a nézőt.
Életemben először A diótörőt láttam, sokkal fiatalabb voltam, ez is közrejátszott abban, hogy számomra nagyon élvezhetetlen volt. Szerencsére az első kudarc után nem adtam fel, azóta van pár alkotás, amit megkedveltem, és az érdeklődésem is felkeltette, csak olyan szintre, hogy nem zárkózom el.
Például a S.Ö.R. szerintem a legtöbb embernek tetszene; én azóta jegyeztem meg a „lenni vagy nem lenni…” monológot.
Szóval szerintem csinálhatnának direkt diákoknak ( persze mást nem kizárva ), előadássorozatokat, amikkel változatosság teljessége mellett megpróbálnák megragadni a fiatalokat.