Hazafelé jövet gondoltam nyalnék egy jót. Meg akár egy rudat sem utasítottam volna vissza. Fagyira gondolok természetesen, de mikor ez a tökéletes ötletet kidobta az egyébként szerény műveletek végzéséhez hozzászokott agyacskám, tudatosult bennem, hogy fél tízkor nem nagyon van már nyitva fagyizó az Oktogon környékén, így maradt a Burger King egyébként teljesen korrekt vaníliás tölcséres fagyija ostyarúddal. Tudatos emberként le is szálltam a földalattiról, hogy majd hazafelé sétálok a kellemes esti időben, vígan nyalva fagylaltomat, még elő is készítettem a kerek százötven váltót, amiért megkaptam volna a tejes desszertet. Már-már teljesen átadtam magam a mámornak, mikor arra lettem figyelmes áthaladván a zebrán, hogy egy rendőrautó parkol a Burger King előtt. Különösebben nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de az egyébként szerény műveletek végzéséhez hozzászokott agyam tárolta az információt a cache-rendszerében. Mikor odaértem a bejárathoz, már-már cuppogva, hogy faaagylaaalt, akkor láttam hogy bent tűzszerészek dolgoztak, kint meg rendőrök álltak.
Mert valami idióta viccesnek tartotta, hogy bombariadót csináljon este fél tízkor, meghiúsítva ezzel fagylaltnyalási szándékaimat. Még ha bombát rakna, azt mondanám oké, de baszki nem, csak valami pattanásos arcú idióta gondolom XL krumpli helyett csak simán nagyot kapott, és így torolta meg Segíthetek Sanyi figyelmetlenségét. Remélem azért egy-egy ilyet sikerül kézre keríteni, és kiverik belőle még a tavalyi szilveszteri virsliket is.
Én meg bandukoltam tovább a kellemes esti időben, vígan, de nyalnivaló nélkül, egy lezuhant ventilátorra gondolva.
Egyébként meg lezuhatn ventilátor? Miért is?