Emlékszem régebben titkoltam az MSN-címemet, és igyekeztem nem megadni olyan helyeken, ahol bárki láthatta vagy úgy véltem hogy nem kezelik bizalmasan az ilyen jellegű információkat. Ha valaki meg akarta adni valakinek a címemet, direkt kértem hogy előtte szóljon nekem és hasonlók.
Aztán nemrég rájöttem arra, hogy teljesen fölösleges. Ha valaki nem szimpatikus, egy egyszerű kattintással le lehet tiltani. Persze vissza tud élni a címmel ezernyi módon, de hát belefér, meg aztán ha valaki nagyon-nagyon szeretné, úgyis meg tudja szerezni, mindenféle titkolózás ellenére. Ismételten előjön a dolog, hogy manapság már hiú ábránd azt gondolni, hogy lehet valaki anonim az interneten. Nagyon-nagyon-nagy odafigyeléssel talán, de jó lenne ha beivódna a köztudatba, hogy az internet nem egy arc és név nélküli játszótér. Tudom, sokszor mondtam már.
Titkolózás terén viszont más a helyzet a telefonszámokkal. Az összes telefonszám titkos, és nem véletlenül. (Illetve egy nem titkos, de az cég nevén van.) Sajnos a telefonokban még nincsen megfelelően működő tiltási funkció, és elég kellemetlen, amikor éjszakára ki kell kapcsolni a mobilt, vagy kihúzni a vezetéket a falból, mert valaki viccesnek találja hogy heteken keresztül hajnal kettőkor, háromkor, négykor telefonálgat.
Megint más a helyzet a telefonbetyárkodással. Bizonyos kereteken belül nekem semmi bajom nincsen azzal, ha valaki szórakozik, egyszer-kétszer-háromszor belefér a dolog, sőt, bevallom őszintén hogy néha amikor a bulik alkalmával bizonyos szintek a vérben a kelleténél magasabb értékeket mutatnak, előfordul, hogy poénból felhívunk valakit, hogy a sarki pizzériából telefonálunk, és huszonkettő helyett csak húsz extra sajtos pepperónis pizzát tudunk vinni, mert záróra van. Persze a dolog úgy vicces, hogy ismerjük az illetőt, tudjuk milyen pizzát rendel és honnan, esetleg a címét is. De azért vicces poénkodás és folyamatos zaklatás között is van különbség.
