Ma éjfél után néhány perccel, a Duna Plazában található Palace Cinemas egyes termében szép fokozatosan kihunytak a fények, bezárták az ajtókat és néhány gagyi reklám, meg a félig-levágott Palace Cinemas logó megtekintése után felhúzták a két-két fekete takarót, 16:9-es arányúvá varázsolva így a vásznat. Néhány másodperces csönd után megindult a főcím, hatalmas betűkkel, laza 3D-animációval, programozási nyelv-szerű szövegekkel mígnem egy kis hatásszünet után végül berobbant az ismerős türüm-tüm-tütüm, megjelent a cím, majd a filmekből már oly régóta ismert Tóth G. Zoltán bemondta: Terminátor: Megváltás – és megkezdődött a zúzás.
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Nemrég a egy kommentben megkaptam, hogy túl elfogult vagyok. Ez egyrészt azért hülyeség, mert ugyan mért lennék elfogult: vagy tetszik egy film, vagy nem; másrészt pedig nem én csináltam és közöm sincs hozzá. A Terminátorral azért kicsit mégis elfogult vagyok, mert az egyik kedvencem. Viszont nagyok voltak az elvárásaim, mert hihetetlenül vártam már az új részt és a katasztrofális »harmadik« után muszáj volt helyreállítani az egyensúlyt az erőben. Ez szerencsére sikerült, ugyanis a film brutálisan jó, ha elfogultság ezt mondani, ha nem.
Még visszajövök!
Furcsának tartottam kicsit, hogy IMDb-n csak 7,3 pontot kapott a tízből – persze nincs két egyforma vélemény –, de én gyakorlatilag egyetlen egy negatívumát tudnám megemlíteni, az pedig az egy-két túlságosan parasztvakító akciójelenet. De ezt sem lehet igazából a kontra oldalra írni, mert később kiderül, hogy miért is sikerült egy-két manővert egy átlagos embernek milliméter-pontossággal végrehajtania.
Azt már lehetett látni az előzetesekben is, de itt végleg bebizonyosodott, hogy effektekben nagyon odatették magukat az ILM-es srácok. Gyakorlatilag egy-két pillanatnál tátott szájjal bámultam, és csurgott a nyálam. Arról nem is beszélve, hogy többen megijedtek a teremben egy-két robbanásnál meg hirtelen történő jelenetnél.
Maga az akció is elég jó volt, unalmasnak egyáltalán nem mondható, ezt mi sem jellemezné jobban, hogy nem aludtunk már két napja és mégis éberen tudtuk végignézni a kétórás filmet éjfél után. És bár tartottam tőle, hogy ez nem így fog történni, lévén inkább a látványra mennek majd rá, de kellemesen csalódtam, mert a történet is kellően kidolgozott, egy-két csattanó is volt (bár ezek többségét sajnos az előzetesben lelőtték) és persze sikerült belecsempészni a már ismerős terminátoros mondatokat. Akkor döntöttem el, hogy egyszerűen imádom ezt a filmet, amikor a második rész (mely egyébként kedvenc számaim egyike) csendült fel az egyik jelenetben, ráadásul a második részhez oly hasonló környezetben. Szóval akkor elmorzsoltam egy könnycseppet.
Jöjjön velem, ha élni akar!
A film egyébként sokban hasonlított a Mátrixra. Egy-két gép 99%-ban megegyezett, amikor Marcus bemegy a központba, az a jelenet pedig rögtön a Mátrix azon jelenetét juttatta eszembe, amikor Neo beszélget az Építésszel. Ezt nem igazán tudom sem a pro, sem a kontra oldalra írni, viszont érdekes, hogy már két filmben is hasonló jövőképet festenek elénk. A gépeknél viszont az nem tetszett különösebben, hogy mindegyik olyan volt mint egy állat. Szörcsögtek-röfögtek, ha lefogták őket úgy ficánkoltak és hasonlók. Ez az érzés máskülönben végigkíséri a filmet is: a gépek állatok, akikre az ellenállás tagjai vadásznak.
És végül kellemes meglepetésként mégiscsak benne volt Svarci, mégha csak animálva is, viszont le a kalappal, mert meg nem mondtam volna, hogy ő nem az igazi színész. Egy-két perces jelenetben szerepel csak, de az eredmény wow. Arról nem is beszélve, hogy végig apró és finom kis utalások voltak az előző filmekre.
Maga a történet tanulsága ismételten az, hogy mi emberek jobbak vagyunk a gépeknél és ez egy okból kifolyólag történik: az emberi szív miatt. Szintén érdekes, hogy ugye maga az egész történet egy anomália; hiszen John Connor küldi vissza a saját apját a múltba, hogy találkozzon az anyjával és így megszülethessen. Ezt az anomáliát pedig azzal fokozzák, hogy Connort, az ellenállás vezetőjét, aki küzd a gépek ellen, végül pontosan egy gép menti meg.
John Connor vagyok. Nincsen végzet, csak ha bevégzed!
Nagyjából ennyi. A történetről igyekeztem nem írni azért sokat, mert így is elég sok mindent lelőttek az előzetesek (pedig én még igyekeztem nem olvasni róla és nem megnézni minden videót). Nekem hihetetlenül bejött, és már csak azért sem tudnám leszólni, mert a harmadik rész után ez maga volt a felüdülés, nálam a második rész szintjét teljes mértékben hozta és a látvány miatt még talán kicsit feljebb is tornázta. Gyakorlatilag komolyabb negatívumot első nézés után tényleg nem tudnék kiemelni. Megérte várni rá még ezt a plusz pár napot, , míg végre eljött hozzánk és megérte beülni éjfélkor hullafáradtan. McG előtt le a kalappal, izgatottan várom a folytatást!
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | akció |
| Időtartam: | 120 perc |
| Megjelenés éve: | 2009 |
| Főszereplők: | Christian Bale, Sam Worthington, Moon Bloodgood, Anton Yelchin, Bryce Dallas Howard |
Értékelés: 5 pont (Egyszerűen nem tudok erre ötösnél jobbat adni.)
