Hihetetlenül zseniális könyv, ha három szóban akarom jellemezni. Leginkább talán azért, mert bár Huxley 1931-ben írta, ma, 2009-ben ugyanúgy megállja a helyét
, mint akkor amikor először kiadták. A történet a jövőben játszódik, ahol sikerült megteremteni egy háborúktól, betegségektől, éhezéstől és egyéolb súlyos problémáktól mentes, gyakorlatilag tökéletes világot. Egy olyan világot, ahol az emberek nem születnek, hanem aprólékos beállítások után futószalagon készülnek, ahol nem létezik az egyén, ahol bárki megkaphat bárkit és a kábítószer nemhogy tiltott, hanem gyakorlatilag kötelező és ahol Shakespeare-t olvasni bűn. És bár a rendszer tökéletes, senki nem lehet benne egymaga, mégis van egy-két ember, akik kívülállónak érzik magukat.
Ebbe a tökéletes, de közben mégis velejéig romlott világba csöppen bele a Vadember, aki egy rezervátumban, elevenszülő gyermekeként jött világra, és élete nagyobbik részét egy Shakespeare kötet olvasgatásával töltötte. És az igazi bonyodalmak természetesen csak ekkor kezdődnek.
Csillagos ötös irodalmi darab, aki még nem olvasta, annak bátran merem ajánlani.
Értékelés: 5 pont
