Mondjuk büszkeség-napi »melegfelvonulás« ide vagy oda, nem tudom mit várunk, vagy mit merünk remélni egy olyan országban, ahol a buszon egy srác röhögve mondja, hogy majd visz be pókerkártyát az iskolába, mert mi a faszt lehetne ott csinálni
. Vagy ahol felszáll egy – természetesen nem kisebbségi állampolgár – a villamosra, cigivel a kezében és vígan szívja miközben hamuz a jármű padlójára, majd megérkezik a haverja is, szotyizva persze, és arról beszélnek hogy fel kellene akasztani a sógort, mert nem adta oda a BMW-t a hétvégére. És ez csak egy dolog a sok-sok más közül. Például írhattam volna azt is, hogy mit várjunk egy olyan országban, ahol a bevételednek legalább a felét oda kell adnod ismeretlen kezekbe, adó címén, de persze viszont semmit nem látsz belőle. Csak fost, tengernyi, óceánnyi fosrengeteget. Az egész gyönyörű kis kábetűs medencék úszik ebben a gusztusos kiválasztási salakanyagban.
El vagyok keseredve, őszintén el vagyok keseredve. Nem tudom, hogy mit reméljek. Nem tudom, hogy miben higgyek.
Én nem is igazán tudom, hogy mit írjak ezek után.
Szerintem egyetlen dolgot ne írjál, CD-t meg DVD-t mert azért meg megbasz az ASVA, mert csúnya, jogokat nem tisztelő állampolgárnak fognak tartani! :(