Az tűnt fel egyébként, hogy a mostanában készült megállókban és várakozóhelyeken, továbbá a nemrégiben átadott és felújított parkokban, utcarészeken ésötöbö, akárcsak a »nyilvános vécék«, úgy a padok és ülőhelyek számát is szűkebbre húzták.
Mondok egy egyszerű példát: a négyes-hatos vilinger bármelyik megállója. Ötvenméteres pályaszakasz, összesen négy pad jobb esetben öt és fél. Holott elférne végig nagyjából húsz darab. Vagy például a határ úti metrómegálló. Száz méter legalább, és összesen van kb. húsz ülőhely. Holott elférne hatvan is.
Nem a lustaságról lenne ugye szó, de egyrészt a csövesek is hadd üljenek már le, meg ha épp várni kell valakire tíz-tizenöt percet, mért ácsorogjon az ember.
Arról nem is beszélve, hogy sok ülőhely, kisebb tumultus.


A másik és szerintem a legfontosabb, hogy hazánk ifjai szeretettel bontják atomjaira az ilyen köztéri ülőkéket vagy jobb esetben letépik a felét és összefirkálják.
Sajnos így mennek a dolgok kis hazánkban. Pedig a pad jó dolog.