(Most, hogy így leírtam a címet jut csak eszembe: vajon hány gondolták első olvasásra, hogy a blogra gondolok? :])
Ma el akartam intézni négy-öt dolgot suliból hazafelé jövet, de ezek közül egyet sikerült csak, mert minden bezár négy óra után. Bezár a bank, bezár a kábeltévé-ügyfélszolgálat és így tovább. Namost felvetődik a kérdés, hogy az átlag ember mikor ér rá: este ér rá, mert négyig biztosan dolgozik, és aki négykor végez, az bőven szerencsésnek mondhatja magát, azt hiszem. És akkor felvetődik a kérdés, hogy egy átlag dolgozó ember mikor intézze el az ilyen ügyesbajos dolgait, amikhez ugye muszáj befáradni személyesen ügyfélszolgálatunkra. És nem eldugott utcákban található fiókokra gondolok egyébként.
Ilyen téren is az IKEA-t lehet jó példaként emlegetni (sok más vállalat mellett), ahol rájöttek arra, hogy a késői-későbbi nyitva tartással sok vevőt hozhatnak. Kicsit más dolog, de ők például arra is rájöttek, hogy az XY-123-BBA típusjelzés helyett sokkal jobb ha elnevezik a terméket. (Megint más kérdés, hogy ki bírja megjegyezni a sokszor vicces és érdekes, a valóságban amúgy rém egyszerű jelentéssel bíró svéd szavakat.)
Ennyit akartam, megyek enni mert éhes vagyok.
