Mire költenéd a lottónyereményt?

Elmennék Norvégiába fázni.

inkább bele se megyek, mert csak fájdul a szívem tovább 😀

A bejegyzések mellett oktatásra. Kerüljön sokba, tanuljak a legjobb helyen a legjobbaktól. Szendvedjek, de kapjam kézbe a tudást.

megvenném a Schönherz kollégiumot…

1. Nem aggódnék többet amiatt, hogy megtudom-e még a költségtérítéses évek alatt csinálni az Elektromágneses Terek című kedves kis tárgyat, hanem tanulnék értelmes dolgokat a suliban.
2. Meglenne ez a lakásvásárlás-nagyrészétfélretevés-amaradékotelverés, pontosabban még át kell gondolni.
3. Nem vagyok gazdag, valszeg a magyar átlagnál csak éppenhogy vagyok jobban eleresztve, de már így is minden nap eszembe jut munkába/suliba menet, hogy mekkora szopás lehet csövesnek lenni. Úgyhogy keresnék egy darab szimpatikus csövest (a megkeresése és kiválasztása persze felvet kérdéseket) és rendbe raknám az életét: lakást vennék neki, ha nincs, akkor valami szakmát taníttatnék neki és valami munkát is biztos keresnék neki. Valahogy én ezt sokkal helyénvalóbbnak érzem, mint levest osztogatni.

[re=6056810]sHelf[/re]: ezt pontosan így tenném én is, mármint a részletekre gondolok. Ezt meg kellene lépni a lelkiismeretem és a többi emberben a rólam kialakult/kialakuló kép miatt is.

Most olyat mondok, ami azt hiszem elég egyedülálló. Ha én nyertem volna meg a 2,2 milliárdot, akkor 1,5 milliárdból sok-sok beruházást csináltam volna a városomban és a környékén — és természetesen elég hamar nyilvánosságra hoztam volna egy honlap keretében, hogy mit fogok csinálni és részletesen beszámolnék az összes beruházásról.

Nagy a munkanélküliség, innen mindenki menekül ‘pest-re (vagy nagyobb városokba) így vannak lehetőségek, ha van miből. Az 1,5 milliárd elég pénz ahhoz, hogy nagyobb banki kölcsönt lehessen felvenni, valamint állami és EU-s pályázatokhoz kellő önerő lenne. A 1,5 milliárdot ilyen módon többszörözni lehetne, amiből már lehet építkezni elég rendesen.

Azaz jól átgondolt több éves terv keretében elkezdeném felvriágoztatni a környet — kialakítanék egy közel önfenntartó kistérséget. Több olyan vállakozást csinálnék, amihez cégvezetőket képeznék ki megfelelő szakemberek segítségével. A vállakozást ingyen kapnák és x év után, ha kellő odaadással és nyereségesen csinálják, akkor x% részesedést kapnának belőlve vagy egy az egyben megkapnák, azzal a kikötéssel, hogy a tiszta nyereség x%-át be kell adni egy általam létrehozott alapítványak, ami az előzőek alapján újra szétosztaná a pénzt.

Az ilyen vállakozások elsődleges céljan nem a mértéktelen profitermelés lenne, hanem egy virágzó kistérség megalapozása, valamint elsődlegesen munkahelyek teremtése, az térség életszínvonalának javítása.

Aztán jelentősebb összegeket fordítanék szociális és egyéb, a város számára fontos és hasznos dolgokra.

500 millióból vállalkoznék és befektetnék. A maradék 200 millióból pedig felépítenék egy családi rezidenciát. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak egy nagyobbacska házegyüttes, ahol 2-3 generáció együtt tud élni. Persze vennék autót is és vennék high-tech cuccokat, de ezeket nem vinném túlzásba, nem ettől lenne f@sza az életem.

Nosza 😀

10 millió: ebbe valóban “csak” egy saját lakás fér bele.

200 millió: ez az izgalmas és még reális téma. Nem vagyok autóőrült (ha meglátok egy sportkocsit, kb sz*rok rá :D), de biztos vennék egy szép autót, pl egy Lexust vagy Audit. Nem sportosat, hanem “limuzin” kategóriásat, egy ilyen kb 15-25M. Vennék egy házat valahol Budapest környékén (pl Szentendre) + berendezném, össz mondjuk 100M-ért. A maradék 75M-ból vennék balatoni nyaralót + pesti lakásokat. Később ez a gyerekeknek jó indulótőke lesz, addig pedig kiadnám albérletként, ami hozná a pénzt. Tegyük hozzá, azért egy karibi-hajóút olyan naaaaagy óceánjárón még biztos benne lenne.. 😉 mondjuk 5M-ért.

Sok milliárd: ugyanaz, mint az előző, csak a végén mondjuk 2x annyi lakást vennék (és akkor nem kell óvszerre költeni :D) biztosítéknak. Érdekes, hogy többekben felmerült a hajléktalan-rehabilitáló program, én pont ugyanezt tenném, csak máshogy. Vállalkozásokat indítanék (olyat ami megy, szálloda/étterem) és azt tölteném fel hajléktalan munkaerővel. Nem próbálnám taníttatni meg győzködni arról hogy ez neki majd 5 év múlva milyen jó lesz, hanem alkalmaznám mint személyzetet. Nyilván nem pincérkisasszonynak (“a kirakatba”), de biztos megélhetést (= nem minimálbér) biztosítanék nekik hosszú távon, ami átformálná a gondolkodásukat. Mindenféle alapítványoknak nem adnék pénzt, mert ismerve a hozzáállást, csak szétfolyna a pénz, “közvetlen” fektetném emberekbe.

Nyitnék egy szórakozóhelyet, olyat, ahol nem szűk a tánctér, nem ragad a padló és nincs tele bebombázott suttyókkal. Ilyen “klubkártyás” beléptetés lenne, csak okosan megoldva, új belépő ismerettségi alapon jöhet vállalva a felelőséget érte.

(Érdekesség: én voltam ilyen “klubnak” a tagja és kicsiben (x=50..100) nagyon jól működött! Szűrt társaság volt, a jobb fajtából – ezt próbálnám csinálni nagyban.)

A zene átmeneti lenne a társastánc és a klubzene között: olyan, amire jól lehet táncolni – latin, jive – de olyan számokat választva, amit azok is ismernek, akik nem járnak külön tánciskolába, mert sokakat az rémiszt el ettől a “stílustól”, hogy a buli átcsap monoton rétegzenébe. Igény amúgy úgy látom van rá, nem is kicsi.. azon is gondolkoztunk, hogy megpróbáljuk még idén kicsiben (hallgass.hu révén).

[re=6056808]alex[/re]: ..és akkor most vissza az EMT-hez. 😀

A hivatkozott írás hozzászólásai között valaki már megmondta a frankót:

“Én egy árverésen leütnék valami nagyon drága bort, majd a sok sznob szeme láttára meginnám fröccsnek.”

Azt hiszem, ez nem maradna ki nekem sem :).

szerintem marhára nem lehet ezt így előre megmondani. senki nem tudja, hogy mennyire kattan be az ember ettől. 2.2 milliárd nagyon nagy kísértés.

[re=6056826]ZsuKov[/re]: A főnök lánya az kísértés. 2,2 milliárd az CSAK pénz. Eszköz, nem pedig érték. Ha han eszed és legfőképpen szíved, akkor nem b@szod el a semmibe. Persze azt is lehet, nézd csak meg a köcsök amerikai celeb-eket, de ennek semmi értelme …

elégetném a geczibe az egészet

[re=6056831]ZsuKov[/re]: vagy csak józanul állok az élethez és a pénzhez. De nem tagadom, sok esetben naív vagyok.

[re=6056832]Max Logan[/re]: nem hiszem, hogy képes vagy megjósolni 2 milliárd huf hatását az elmédre

[re=6056836]ZsuKov[/re]: Ez nem jósolás kérdése, csak az ember személyiségén múlik a dolog.

2,2 milliárd forint számomra semmivel sem jelent többet, mint mondjuk 200e Ft. A kicsit is megbecsülöm, a nagyot meg még inkább. A különbség annyi, hogy 2,2 milliárdból jelentősen több ötletemet tudom megvalósítani, több embernek tudok segíteni.

Más az emberek értékrendje. Nekem nem okozna különösebb örömöt, hogy bemehetek egy f@sza étterembe és tízezreket költök egy kajára és mondjuk jó borokra. Nem mondom, néha egy-egy jobb kubai szivarra kiadnék egy kis pénzt, de csak azért mert megtehetem, nem fogok egy anyagias f@sz lenni – nem úgy a drága celebek, hányok attól ami a ma megy a világban.

Nem vennék meg drága dolgokat, mert nem akarom megtoldani ilyen sznob dolgokkal a f@rkamat. Ha van nagyobb anyagi keretem, akkor elkezdem megvalósítani az ötleteimet (mert az van nem is kevés) és másoknak segítek (mert ugye az életben a legnemesebb dolog a mások szolgálata).

Én nem látom értelmét annak a pénzszórásnak és külsőségeknek, ami a mai világban megy. Inkább beülök az autómba, elmegyek egy szép helyre, szívok egy kis friss levegőt és kizárom az életemből a sok szarságot, ami a médiából folyik.

Sokat lehetne erről beszélgetni. Majd egyszer talán te is eljutsz oda az életedben, amikor járössz, hogy mi az életed igazi értelme, mi tesz téged boldoggá (de ehhez kellenek az évek és bizonyos megélt pillanatok, amikor úgy igazán elgondolkodsz az életről). Annak pedig sok oka van, hogy miért gondolkodom úgy, ahogyan, de ez csak rám tartozik.

[re=6056845]Mefi[/re]: Hja, az ilyen dolgokat ki is felejtettem. És akkor mindjárt látszik is, hogy értelmesen elköltve egy-két milliárd az valójában semmi.*

Bár én úgy képzelem el, hogy ha lenne lehetőségem az említett fejlesztések kivitelezésére, akkor a bevételek jelentős részét hasonló dolgokra visszaforgatnám. Mert sajnos elég kevés pénzt költenek kutatás-fejlesztésre azok, akiknek lenne miből.

(* 100 ember foglalkoztatása 1 évre vetítve, kb. 100e nettó havi fizetéssel nagyságrendileg 250 millió Ft. És akkor az alkalmazó cég(ek) alapításáról, építkezésekről, egyéb állandó jellegű kiadásokról (ergó vállalkozás beindítás, üzemeltetés) még nem is beszéltünk csak a bérről, annak munkáltatói vonzataival. Egyből szevasz 0,25 milliárd Ft).