« Húsz »

Húszéves lett a Magyar Köztársaság.

Húsz éve, hogy egy bácsi kiállt a Parlament egyik erkélyére, és szó szerint kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Magyar Köztársaság. Jól hangzik, még az útlevélen is rajta van. Magyar Köztársaság. Jó mondogatni, jó leírni. Magyar Köztársaság. Amiben élünk, immáron húsz éve.

Rengeteg dolognak kellett lefolyni a Dunán és rengeteg más helyen, hogy ezt megérjük. Valahogy az emberekben mégsem egy örömteljes momentum október 23-a.

Vannak emberek, akik még emlékeznek.

Vannak, akik még emlékeznek, mi volt 1989-ben, akik tapsoltak és örültek, akik el sem hitték, akik mertek belegondolni, akik zászlókat lengettek, akik gyerekekkel a vállukon ültek, akik ebből semmit nem értettek, akik boldogok voltak és akik féltek. Vannak még most is, akik félnek. Akik nem tudnak tapsolni és örülni, akik még most sem hiszik el és akik még most sem mernek belegondolni.

Mert vannak olyanok is, akik emlékeznek mi volt 1956-ban. Akik emlékeznek arra, hogy egyesek milyen bátran rohantak a saját vesztükbe, egy nagyobb jóért, a hőn szeretett országért, melyet még egyéb szívhez szóló szavakkal leírhatnánk.

És olyanok is vannak, akik nem emlékeznek. Nem emlékeznek, mert nem akarnak emlékezni, mert nem hagyják őket emlékezni vagy mert nem mernek emlékezni. Nem mernek, mert ha emlékeznének, emlékeznének rá, hogy mi volt itt 2006-ban és előtte korábban, és talán jobb is, hogy nem emlékeznek, mert akkor megfájdulna a szívük, hogy ezt tényleg át kellett élni – még ha csak a tévé előtt ülvén is.

És vannak azok, akik nem szeretnék, hogy bárki emlékezzen. Róluk inkább egy szót se.

Boldog születésnapot, te áldott, jó Magyar Köztársaság!

Kommentek RSS ikon
A bejegyzéshez érkezett kommentek, amiket RSS csatornán is követhetsz.
Ott voltam húsz éve, a gimiben osztályfőnöki óra volt, az osztályfőnök pedig kivitt minket a Parlamenthez. A metró dugig volt.

A tér szélén álltunk, amikor történt, látni alig láttunk valamit. Amikor Szűrös a szovjet néphez fűződő barátságot ecsetelte, fújjolt a tömeg és amikor az amerikaiakat említette, örjöngve ünnepeltek.

Mi csak néztünk, még nem nagyon értettük az egészet.

Otthon mutternek forgott a szeme, hogy „úristen-micsoda-veszélyes-dolog -volt-ez”, és tény, az ünneplő tömeg árnyékában sokan féltek, mert láttak már hasonlót és annak nem lett jó vége. Éppen 56-ban.
http://www.youtube.com/watch?v=LdfN[…] Alkalomhoz illő. Én csak arra emlékszem, hogy egy ideig az ünnepeken volt vörös zászló is a magyar mellett, és egyszer csak nem volt többet… (4 évesen azt hiszem ennél többet nem nagyon lehetett elvárni tőlem :D)
Csatlakozom a Boldog Magyarországhoz, de!!!

Én azért arra is emlékszem amikor az emberek nem azt mondják, hogy „két éve jobban éltünk…” hanem azt is, hogy „HÚSZ éve jobban éltünk”….
Új komment

Itt az adott bejegyzésben elhangzottakhoz szólhatsz hozzá. Ha primitív, csúnya, vagy bunkó erkölcsről teszel tanúbizonyságot, tuti, hogy kimoderállak és rosszat mondok rólad. A hozzászólás nem kötelező, amit írsz vállald föl!

Ezeket az adatokat - ha a böngésződ kezeli a kukikat - csak egyszer kell megadnod, később módosíthatod.

Ha van gravatarod - és a gravataros e-mail-címeddel kommentálsz -, akkor az megjelenik. Ha nincs, vagy nem tudod miaz, akkor olvasd el az útmutatót és regisztrálj.

Neved: E-mail címed (nem jelenik meg): Webszájtod (ha van): Kommented: Mennyi kettő és három összege?
Ez védelmi célokat szolgál, szimplán írd be a fenti összeadás összegét!

A kommentedet írhatod nagyobb mezőbe vagy akár formázhatod is, de ha nem szalonképes, akkor moderálom!

Ajánló
Ebben a témában, esetleg ezen a napon voltak még ilyenek is:

Isten hozott öcsém (2010. augusztus 25., 09:39:34)
Mefi (2009. február 25., 08:16:34)
Parfüm: Egy gyilkos története (2007. december 25., 10:50:08)

Érdekességek
Száraz számok, pusztán csak tények:

Ez a bejegyzés 945 napja született, 373 szóból, és 1748 karakterből áll. Ajánlhatod bizonyos linkgyűjtő oldalaknak: