Valószínűleg vesztettem néhány száz olvasót a folyamatos költöztetés-reporting miatt, de hát mit lehet tenni. Ma végül az utolsó előtti (érted, mindég van valami, még egy forgószék és néhány tisztítószer odaát van, majd Fox hozza őket holnap) csomagokat is áthoztuk. A dolog most úgy néz ki, hogy dobozból dobozba pakoltunk, a káoszt egyik helyről a másikra hozva és itt meg tologatjuk a dolgokat ide-oda, míg meg nem találjuk a végső helyüket. A cirka négyszáz darab iratgyűjtő az, aminek kicsit nehézkesebb.
Viszont imádom az új lakást. Majd ha lesz valami hasonló, amit rendnek lehet nevezni, akkor mutatok vizuális anyagokat is.
Kázmér tegnap éjszakától ma reggelig több mint hatszor hányt, így a klóramfenikollal történő kezelését most leállították, jelenleg csak a prednizolont kapja, illetve egy másikat, ami a gyomrát igyekszik megvédeni, hogy a sok gyógyszer ne készítse ki. Reggel óta szerencsére nem hányt, viszont az orrán lévő hegesedést lepiszkálta, így megint rózsaszín és sebes az egész orra, úgyhogy valószínűleg tölcsér fog rá felkerülni, úgy majd csak nyalogatni tudja, bár az sem a legjobb. Most a dolog úgy áll, hogy sehogy. Elvileg javult az állapota, de ezt nem lehet biztosan megállapítani. A viselkedésében egyelőre még nincs változás, eszik és mindent csinál rendesen, ez a legnagyobb szerencse.
Kicsit aggódom, kicsit folyamatosan igyekszem a legrosszabbra készülni, hátha meglepetés ér majd, bár eközben rettenetesen félek az egész dolog végkimenetelétől. És persze próbálom nem elsírni magam, ha ránézek, és arra gondolok, hogy mi lehet a legrosszabb.
