mefiblog - főoldal

FADE IN

A kamera szép lassan közeledik egy hannoveri villamos hátuljából előre. Alacsonyan van, mint egy macska, nagylátószögű üveggel, majd megállapodik nagyjából középen. Két oldalt az ablakokon látjuk a filccel, mindenféle spray-jel és egyéb eszközökkel felvitt tageket, alattuk karcolt változataikat és olyan nyomokat is, amiket már javarészt eltávolítottak. Ezek is mind-mind azt sejtetik, hogy nem a legbiztonságosabb a környék. Visszatükröződve láthatjuk az éjjel-nappali gíroszost, a kávézót, a ruhaboltot, a kaszinót, a lakótelepet és a kissé gettós környéket, és valahol a mozgás közben a káosz közepén a fókusz átvált a kinti világra.

Zene nincs, csak a villamos és az emberek hangjait halljuk, valamint látjuk, amint megyünk el még mindig az üzletek mellett. Néha egy-két autó is elzúg a villamossal párhuzamosan.

VÁGÁS

Ismét a villamos, azonban most az egyik utas szemszögéből látunk mindent. Ő ott ül nagyjából, ahol a kamera előbb megállt. A négyes-négyes blokkban fiatalok ülnek, az egyik szájával dobol, kissé törve beszéli a magyart roma akcentussal. Romák, de nem a verekedős, "félj tőlük", hanem a csúnyán beszélő, de alapjáraton normális kategória gyermekei ők.

Beérkezünk a megállóba, felszáll egy idősebb, kellően ápolatlan, ősz hajú fószer. Bár a szagokat nem érezzük, szinte látni véljük a barna szagfelhőt amit maga után húz. Leül, elővesz egy zsömlét és azt kezdi rágicsálni.

Indulásjelző, csapódó ajtók, a villamos ismét elindul.

Közben a fiatal társaság két tagja egy műanyag flakont dobál egymásnak, káromkodva csúnyán, az egyik végül leszáll, elköszönnek tőle, majd ahogy a villamos ismét elindul, az egyik kikiállt neki.

SZÁJDOBOS SRÁC:
DAGATT CIGÁÁÁÁÁNY!

Hangos röhögés a fennmaradtak között.

VÁGÁS

Láthatjuk a leszállt fiú szemszögéből a távolodó és egyre gyorsuló villamost, amint a szájdobos srác kilóg az ablakon és grimaszokat vágva mutatja középső ujját. A srác már közben átment a zebrán, visszanézve látja mindezt, és röhögve bemutat neki.

VÁGÁS

Ismét a villamos, ismét a szemlélő.

A villamos lassan megérkezik a végállomásra, az utasok leszállnak, az egyik fiatal a mobiltelefonján benyom valami rapszámot, és ahogyan a határ úti gíroszos előtti kurvákat láthatjuk, amint csapják a szelet valami bőrkabátos kopasznak, a szemlélő lassan a lépcső felé veszi az útját, ahol egy részeg nő a saját hugyában ázik.

A zene még mindig szól, zajosan a telefonból, de szép lassan elhalkul, és ezzel egyidőben folyamatosan hangosodik normális minőségben is, de még mindig nem kizárva a külvilág hangjait.

A szemlélő felmutatja a bérletét az ellenőröknek, lebattyog a metró felé, megnézi amint két egyébként jól öltözött és jól szituáltnak vélt csávó megbámulnak két beszélgető csajt, és közben megnyaljuk a szájukat és összevigyorognak, amolyan megdugnád mi arckifejezéssel.

Megérkezik a metró. Közben mintha kiválnánk a szemlélő testéből, az felszáll a vonatra, a kamera kint marad, ahol eddig ő állt, lassan közeledik az ajtók felé. Az ajtó kellően éles, ám a mögötte lévő eseményeket csak homályosan látjuk, ahogyan a szemlélő leül egy ülésre. Meghalljuk az ismerős ajtók záródására figyelmeztető hangot, majd nem sokkal utána a két ajtó határozottan összecsapódik.

VÁGÁS
FEKETE KÉPERNYŐ

A hangokat még halljuk, de amint távolodik a metrószerelvény, szép lassan elhalkulnak a környezeti hangok. Kis ideig még szól a zene, de végül az is elhalkul, míg el nem hallgat.

VÉGE