Volt ma egy vizsgám amire relatív sokat készültem, később kifejtem miért, ha a bátor olvasó velem tart egy kis visszatekintésre, mindamellett pedig megjegyezném hogy a mai napon 18 óra 23 perckor lezárult az ötödik, legizgalmasabb és legjobb szemeszter. Egy tárgy kivételével minden jelesre sikerült, az az egy is a mesterséges intelligencia volt, hármassal, de valójában azt hittem nem lesz meg, ezért bizonyos testrészeimet megérintettem mikor kiderült hogy mégis.
Szóval, már csak két szemeszter van, egy nyelvvizsga, egy diplomavédés, és mehetek a nagyvilágba isten hírével. Kemény.
Tavaly azt írtam, hogy »sok érdekes tárgy volt«, idén pedig az összes.
Informatikai rendszerek fejlesztése. Sok volt az anyag, beadandót kellett csinálni, de már ezt is tudom, volt jópár hasznos gondolat.
Projektmenedzsment. A szokásos gazdasági tárgy, viccesek voltak az előadások, volt pár érdekes dolog, de ez a világ még mindig nem hat meg annyira. Bár gondolkodom hogy második diplomaként a pénzügyit elvégzem, meglátjuk.
Internetes alkalmazásfejlesztés. ASP.net, C# – új dolgokat tanultam, új irányokba nézhettem és ez nagyon bejött. Sok dologban megváltoztatta a webalkalmazások fejlesztéséhez való hozzáállásomat ez a tárgy, az előadó, Endrődi Tamás pedig igazán szimpatikus, néhány előadásra nem mentem csak be, azokra is saját hibámon kívül.
Felhasználói felület. Szintén Endrődi-féle tárgy, mikor levizsgáztam küldött egy e-mailt nekem és még egy srácnak, hogy ötöst kaptunk, a felesége javította, így semmi elfogultság vagy hasonló. Jól esett, nem is az ötös, mint inkább az, hogy egyáltalán levelet ír, mikor tudom hogy kismilliárd dolga lenne. A tárgy pedig, tudnék mesélni. Mikor megláttam a jegyzeteket, ilyen Windows 98-as képernyőképekkel, kicsit elmosolyodtam hogy mi lesz ez. Aztán az első előadást úgy néztem végig, hogy pislogni se mertem, annyira érdekes volt. Nem a kinézetről, hanem az elrendezésről, annak logikusságáról és egyéb okosságokról volt szó. Meglepődtem, hogy a Microsoft mekkora úttörő ebben, azóta annyira nem is szólom le őket ilyen téren.
Adatbázis-szerverek. Karácsony Péter tartotta, aki tavaly az egyik kedvenc gyakorlatvezetőm volt. Érdekes tárgy, Microsoft SQL Serverrel foglalkoztunk, de a lényeget gyakorlati vonalon átvettük. Tárolt eljárások, triggerek és mindenféle nyalánkságok. Telepítés, management. Tetszett.
Mesterséges intelligencia. Közel nem az, mint aminek gondolná az ember, a robotokról alig volt szó, viszont érdekesek voltak az előadások, és a kezdeti elkeseredettség után kiderült, hogy annyira nem is nehéz, így végül vidáman záródott és kellemes emlék marad. Dr. Szalay Tibor tartotta egyébként a BME-ről.
És végül az idei kedvencem, az objektumorientált szoftverfejlesztés. Selmeci István tartotta, akinek kicsit baljós hírneve van a suliban, többen azt mondják hogy hallgatókat eszik reggelire, ez viszont szerintem hülyeség, még akkor is, ha a diplomamunkáknál roppant szigorú, de ez meg az iskola és a hallgató érdeke is. (Egyébként ha jól tudom az ő kezén megy át az összes diplomamunka, és azt mondják hogy amire ő rábólint, az már tudhat valamit. Ki tudja.)
Tavalyi TDK-alatt láttam őt, az első gondolatom az volt, hogy egy cápa. Mindenkitől kérdezett, és a leggyengébb pontra ment rá, három-négy kérdéssel szétszedett bárkit, még a zsűrivel is kisebb vitába kezdett, mondjuk elég izgalmas volt.
Amikor bejött a szeptemberi nem éppen hűvös időjárásban a papucsában az órára, majd dörmögve annyit mondott, hogy nem programozni fogunk, meg nem hülyeségekkel foglalkozni, hanem megtanít minket tervezni és gondolkodni, nem mint programozó, hanem mint egy mérnök. Azt mondta, még a világnézetünket is megváltoztatja kicsit. Sokan felhorkantak erre, de ma, mikor a vizsgát befejeztük, arra gondoltam hogy tényleg igaza van.
Hihetetlenül jól felépített tananyag, annál is jobb gyakorlat, AKTÍV óraadás, amit nem győzök hangsúlyozni, mennyire jó: beleszólhatnak a hallgatók, sőt, a hallgatókra építkezik az egész előadás, közösen megy tovább az órai anyag és még a vizsga is olyan volt mint egy baráti beszélgetés, röhögéssel valamint ötletek cseréjével. Ha minden órán lehetőség lenne ilyen előadásra, és az emberek megbecsülnék, csak zsenik hagynák el az iskolát, ez tuti.
Mikor előadtam a vizsgafeladatot, majdnem húsz percet beszélgettünk egy részről, amit tudtam hogy rosszul csináltam kicsit. Azt mondta nem tökéletes, úgyhogy jó, de mivel ösztöndíjra hajtok, valamint van bennem egy olyan megfelelni-vágyás, hogy ha már a matek és gazdasági rész gyenge lett, akkor legalább a szakmai anyag legyen kifogástalan, vagyis ötös. Szóval odamentem hozzá a vizsga után, hogy az órai munka beleszámít-e a jegybe; azt mondta egy jegyet emelhet. Kérdeztem, hogy van-e erre esélyem, vagy jöjjek inkább vizsgázni jövő héten újra, amire rámnézett, és felhorkanva annyit kérdezett, hogy az ötöst hova tolja már feljebb. Kevés olyan jeles volt az eddigi tanulmányaim során, amire igazán büszke voltam, ez az egyik közülük. (Hasonló ilyen volt még amúgy a Java 2 is egyébként.)
A tanár úr meg valószínűleg nem olvassa ezt, de ha mégis, akkor ezúton is köszönném neki azt a harminc-nemtudom-hány órát, amin részt vehettem.
Szóval ezek vannak, az utolsó félév hamarosan kezdődik, én meg vigyorgok mint a tejbetök. És lesz jövőre PHP is.
