A BKV-figyelőn olvastam történetét, és az vetődött fel bennem, hogy mi az istennek fizeti a BKV az ellenőröket?
Nekem nem igazán volt még velük atrocitásom: köszönök, mutatom, köszönnek (vagy nem) és kész. Néha bambán reggel jó estét kívánok, aztán mosolyognak vagy néznek rám mint egy hülyére. Vannak köztük parasztok, mint minden munkakörben és nekem is gyűlt már meg a bajom trollal, de alapjáraton tényleg nem tudnék negatívan nyilatkozni róluk. A metrón dolgozó ellenőrökre gondolok most leginkább.
Február másodikán járt le a bérletem, és a sztrájk miatti hosszabbításnak köszönhetően ötödike éjfélig tudtam vele utazni. Hatodikán teljesen elfelejtettem, gondoltam két földalatti megállóra az Oktogontól kipróbálom, figyelnek-e, legfeljebb sétálok. Lementem, elővettem (a bérletet mármint), udvariasan köszöntem, jól odanyomtam az orra alá, hogy lássa, megnézte, bólintott, köszönt én meg felszálltam a földalattira. Ezt aznap még több mint tíz alkalommal ismételtem meg, különböző helyeken, míg végül aztán megvettem a bérletet
Ettől függetlenül vicces, és ha megnézem mennyi problémája adódik a BKV-nak a néha előforduló sajnálatos ellenőr-utas konfliktusokból, akkor tényleg nem hiszem el, hogy a kapurendszer kiépítése a metrókon és a földalattin ne lenne megtérülő vállalkozás.
Ezt és a rajzolós történetet nézve pláne.
Ellenőrrel nem nagyon futottam még össze, csak egyszer, de akkor kijátszottam a „vidékről jöttem” kártyát, és bejött. Szar a rendszer, de az az ellenőr legalább kedves volt.