Akkor leszek sikeres ember, ha reggel a snooze (szundi?) gomb maximum egyszeri megnyomása utn 30 perccel menetkész vagyok. Az a vicces, hogy ha lefekszem este tízkor, és felkelek délben, akkor is ugyanaz a szokásos még öt percet
műsor megy. És emlékszem, hogy ez már akkor is így volt, mikor óvodás voltam, anyukámnak szerintem egy órával előbb kellett kelnie, mert egyrészt ő ugyanilyen, másrészt engem kiszedni az ágyból egy külön mutatvány volt.
A tegnapi blogbejegyzés-hullám azért maradt el, mert este tízkor vacsora után az ágyban még csak igényem sem volt arra, hogy bekapcsoljam a számítógépet. Mostanában ment úgyis eleget, de legalább már jön az alagút vége meló tekintetében.

