Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a legjobb magyar film, azt mondanám, hogy ezt nem az én felelősségem eldöntei. Ellenben ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a kedvenc magyar filmem, biztosan a Kalózokat válaszolnám.
1999-ben pontosan tizenegy éves voltam, a nővérem akkor rengeteget utazott, de mivel mi mint testvérek mindig jóban voltunk, szinte majdnem minden héten volt egy nap, amikor találkoztunk. Ilyenkor csavarogtunk, moziba mentünk, sült gesztenyét ettünk és hasonló dolgok. Akkor persze egy évtizeddel a hátam mögött ez valami hatalmas dolognak tűnt (kicsit még most is annak tűnik), és nem tudok nem kellemes emlékként visszagondolni azokra a napokra.
Ekkor néztük meg a Kalózok című filmet is, melyben szerepel pár azóta is sokat látható színész (például Ónodi Eszter) de többségükkel én filmben nem annyira találkoztam, inkább szinkronhangként. Ez egyébként egy rendkívül fontos dolog, később kitérek még rá.
Ami még tényleg nagyban hozzájárul az élményhez, az Geszti Péter és Dés László gondozásában a zene, de egyébként a történet is részben az ő ötletük volt. Talán páran emlékeznek még a Jazz+Az nevű bandára, melynek népszerűbb számait (Csepp a tengerben, Ma jól vagyok, Megint hétfő) ma is játsza a rádió. Egyetlen albumuk volt, Kalózok címmel, rajta tíz nagyszerű dallal, aztán szépen feloszlottak, pontosan a csúcson abbahagyva. Valahol anno olvastam hogy milyen linknek tartotta valmai cikkíro Gesztit, mondván hogy egyik bandát követte a másik, de szerintem pontosan ő csinálta jól, mert látta mikor kell azt mondani hogy elég.
A sztori fiatalokról szól, főként két srácról, Pípíről és Maxról, akiknek mindenük a rádiózás. Már egészen általános iskolás koruk óta, mikor az iskolarádióba törnek be, egészen huszonéves korukig, mikor egy szakad furgonból sugározzák a hihetetlenül népszerű adást. Persze nem kalózkodnának, ha megkapnák a frekvencia-engedélyt. Később elmennek egy rádiócsatorna műsorvezetői meghallgatására, ahol Pípít választják ki. Mindeközben megjelenik Márta, a fuvolás szomszédlány és rögtön elcsavarja a két srác fejét. Ezek persze a barátságuk és a rádió megromlásának kezdete is lehet akár.
Budapest, fiatalság, szerelem, zene. Ezekről szól a Kalózok című, szerintem egyik legjobb magyar film. Bátran ajánlom mindenkinek, ismétlem, gyerekkorom egyik meghatározó élménye.
Műfaj: | nem tudom megmondani, legyen dráma és vígjáték |
Időtartam: | 90 perc |
Megjelenés éve: | 1999 |
Főszereplők: | Bodó Viktor, Király Attila, Kecskés Karina, Ónodi Eszter, Gubás Gabriella, Geszti Péter |
2010. március 03., 20.37.52 – kiegészítés
Most szólt közben suexID, hogy nem is egy, hanem kettő lemeze van a Jazz+Az-nak. Furcsa, pedig az Egynek jó című albumról még ismerek is két számot.
balinto
2010. március 02. — 20:26:46
én is szeretem eztet
v150r
2010. március 02. — 23:46:15
nálam a tesó a tuti befutó. ezzel egyszer megpróbálkoztam, de nem jött be. a tesót már láttam vagy ötször legalább 😀
SirWale
2010. március 03. — 03:06:23
Rég nem láttam már ezt a filmet, de nálam is 10/10.
The Hedgehog
2010. március 03. — 07:19:39
Igaz csak egyszer láttam, de imádtam a filmet. Minap letöltöttem, de még nem volt időm újranézni. De tényleg az egyik legjobb magyar alkotás. Nekem a Moszkva tér még ilyen…
Mefi
2010. március 03. — 10:26:38
Na, örülök hogy öten biztosan látták, pedig azt hittem senkit nem fog érdekelni. 🙂
[re=6059812]The Hedgehog[/re]: azt is meg kellene már nézni, jó hogy mondod.
Vale
2010. március 03. — 15:41:26
ez az ami úgy kezdődik hogy “erről derült, arról felhősödik, a hegy alatt bemérőkocsi… BEMÉRŐKOCSI?!?!” ?
Mao
2010. március 03. — 23:32:43
bizony, két lemezük volt. én voltam a búcsúkoncerten, még meg is vannak a dedikált jegyek valahol 🙂
SirWale
2010. március 04. — 06:18:45
[re=6059812]The Hedgehog[/re]: “a busz a népé, paraszt!” – vagy valahogy így.
Mefi
2010. március 05. — 13:22:52
[re=6059816]Vale[/re]: ezaz, jaja
[re=6059819]Mao[/re]: én csak egy koncertjükön voltam, de imádtam
[re=6059821]SirWale[/re]: 😀