Mostanában megfigyelhető, hogy egyre több olyan film kerül elénk, melynek a célközönségét a gyerekek képezik, aztán ahogy nézzük a filmet azt vesszük észre, hogy persze a gyerekek is élvezik, de mi idősebbek komolyan elgondolkodunk. A Where the Wild Things Are is pontosan ilyen.
Dave Eggers azonos című könyvéből jött a film maga, melyhez kötőik egy-két néva regényt nem olvastam, ezt azért fontos megjegyezni, bár tervezem, ami sejteti hogy nem volt ez olyan rossz.
Max, a főszereplő kissrác teljesen átlagos, annál talán egy picit izgágább srác; apa nem tudni merre, anyu késő este ér haza és akkor se nagyon van ideje és energiája rá figyelni, továbbá sokat elmond róla, hogy nem zavarja az, hogy a lányát (aki Max nővére) négyen akarják meg. És akkor ehhez jön a kissé hiperaktív Max, aki egyik este miután összeveszik anyjával elfut otthonról, és egy csónakkal valami varázslatos szigetre érkezik, ahol tucatnyi leírhatatlanul aranyos állat várja, akik persze tudnak beszélni is.
Annyira kedves ez a film, hogy az szavakkal leírhatatlan. Kiválóan bemutatja hogy mit érez a kisfiú, egy az övénél sokkal hatalmasabb problémára átvezetve
, van benne dráma és nevetés, abban pedig mindenki biztos lehet, hogy a kisgyerekek egyszerűen imádni fogják, a szülők pedig talán elgondolkodnak kicsit.
Nagyszerű élmény volt, beszerzem a könyvet is minden bizonnyal.
Amúgy nem tudom, csak én nem láttam moziban? Ki volt plakátolva mindenhol, most meg már szinkronosan lehet megvenni a DVD-t meg a BlueRay-t.
| Eredeti cím: | |
| Műfaj: | családi, kaland, dráma |
| Időtartam: | 109 perc |
| Megjelenés éve: | 2009 |
Értékelés: 5 pont
