Eszembe jutott a Yahoo! Messenger valamint az ICQ.
Ma sokan nem is igazán ismerik ezeket, pedig emlékszem, hogy anno a kilencvenes években roppant vicces és szerethető alkalmazások voltak. Én a Yahoo!-n kezdtem a pályafutásomat, imádtam, hogy modemes kapcsolaton 0,009 másodperc telt el a csatlakozás gomb megnyomása és a kontaktlista teljes betöltése között, pedig akkoriban volt vagy százötven-kétszáz ember, mert akkoriban még így barátkoztunk a neten, meg persze volt az IRC is, de nekem az később jött. Érdekes apróság még, hogy a Yahoo! azonnali üzenetküldő alkalmazása már a kilencvenes évek végén tudott videó- és hanghívásokat, akár konferencia módban is bonyolítani. Hibátlanul. Persze modemmel sok esély nem volt rá.
Aztán később jött az ICQ. Még aranyosabb felület (oh-oh hang megvan?), még több szolgáltatás, jópofa játékok és így tovább. Sokáig használtam ICQ-t, egy időben párhuzamosan futott a kettő, de aztán sokan átszoktak a Yahoo!-ról és végül szép lassan abba is maradt a használata. Viszont a flickrön még mindig azzal az azonosítóval vagyok fent.
A Windows Messenger megjelenését furcsamód elleneztem, nem tudom miért, talán az lehetett az oka, hogy mindenki úgy beszélt róla, mintha valami forradalmi újdonság lenne, holott aki picit is ismerte a másik kettőt, az tudta, hogy akkoriban a Messenger kifejezetten butácskának számított.
Ezek egyébként csak úgy eszembe jutottak miközben beszélgettünk. Eszembe nem jutna olyat mondani, hogy az internet most egy rossz hely, de azért a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején volt valami kis varázsa még. Talán az, hogy nem volt ennyire természetes, hogy bedöglünk a gép elé akármikor vagy elővesszük a telefont akármikor, és jön a bitáradat. Talán sokaknak mond még az este hat óra valamit.
