Elszomorító picit

Ha körülnézek, akkor a legtöbb házasság konkrétan romokban hever, vagy egy hajszál választja el a mosolygást és a bútorok egymásra dobálását. És ezzel a legnagyobb baj akkor van, amikor a házasságban már gyerek is van. Ugyanis emlékszem, hogy mikor kisebb voltam (12-13 évnél fiatalabb), szüleim legkisebb vitájuk esetén is olyan gyomoridegem volt, mint egy másnapos lónak, és talán félelmet is csak akkor éreztem. És ennélfogva roppant mód feszélyez, amikor azt látom, hogy a házasság romokban és a gyerek szívja meg a legjobban. És megszívja, biztosan megszívja, még ha jól is viseli, mert legminimálisabb esetben gyomoridege lesz, rosszabb esetben elkanászodik még rosszabb esetben pedig kialakul a házasságról és gyermekvállalásról egy teljesen negatív kép az agyában. De persze az is előfordulhat, hogy pont nem.

Azt nem értem, hogy ha két ember már összeházasodott, és hatalmas a közös múlt, de még hatalmasabb a közös jövő, köszönhetően az utódoknak, szóval egy ilyen helyzetben mért nem lehet elismerni, hogy a másiknak igaza van, és mért nem lehet leülni megbeszélni a problémákat. A legtöbb helyen ugyanis ebből adódik a sok konfliktus. És egy (vagy több) gyerek után nem csak annyi, hogy akkor költözzünk szét, és holnaptól nem kapsz reggelit az ágyba.

Lehet én látom rosszul.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.