Ezúton szeretném nektek átadni minden jókívánságomat a holnap megkezdődő eseménysorozathoz. Tudom, hogy sokan közületek halálra aggódtátok magatokat, sokakat közületek egyáltalán nem érdekelt az egész és sokan közületek ezt próbáltátok beadni a nagyközönségnek. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy a legtöbbetek holnap reggel mikor kilép az ajtón azt gondolja majd: a mindenit, tényleg eljött ez az átkozott nap.
Én nem akarom senkinek azt mondani, hogy ne aggódj, az érettségi egy vicc
, mert tudom hogy nekem is mindenki ezt mondta, és csak jobban felidegesített.
Amit én a holnapi naphoz szeretnék hozzáfűzni az a következő. Mikor befejezitek az első írásbeli vizsgát, hatalmas kő fog leesni a szívetekről. Ha mégsem, akkor mindenkit vigasztaljon az a tudat, hogy pár nap, és az egésznek vége. Remélhetőleg mindenkinek sokkal izgalmasabb, eseménydúsabb évek következnek ezután, és néhány évvel később mikor egy hideg ital mellett az érettségi kerül szóba, mindannyian röhögni fogtok, mennyire régen volt, mennyire aggódtatok és valójában mennyire jelentéktelennek tűnik az évek távlatából nézve.
Mondom mindezt úgy, hogy három éve érettségiztem.
Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok az érettségi vizsgaidőszakhoz, utána a felvételihez, felvételi után az első felsőoktatási vizsgaidőszakhoz vagy az első munkahelyhez. Vigyetek rengeteg tollat, a csoki a meg a szőlőcukor a gyengéknek való, dobjatok be egy feles Unicumot, majd vigyorogjatok mindenkire és csináljátok meg az egészet. Aztán tegyetek ugyanígy minden hasonló megmérettetés előtt.
Mert elvégre erről szól ez az egész. Folyamatosan szívunk, de azért mosolygunk közben.
