Várom már a szeptembert. Sok izgalmas dolog veszi majd kezdetét. Egyelőre konkrétumokról nem szeretnék beszélni, arról van viszont szó, hogy két olyan területen próbálhatom ki, mondhatni mérettethetem meg
magam, melyek kipróbálásának gondolatával nagyon régóta játszadozom, de a gyakorlatban több okból kifolyólag kevés esély lenne rá, hogy megtegyem. Sikerült szépen körülírni, igen, arról van szó hogy űrhajós leszek a NASA-nál és velem tesztelik az új ruhákat, reméljük működni fog, mert ha nem, akkor nem tudok részt venni a második turnusban, amikor az új ételeket tesztelik, vannak-e káros mellékhatásaik.
Valamint a napokban egy úgynevezett kapunyitási pánik (az elnevezést én akasztottam a diagnózisra) uralkodott el rajtam, amely leginkább annak köszönhető, hogy gyakorlatilag néhány hónap múlva kitolnak a nagy K-betűs életbe, ahol végső soron eddig is elevickéltem, de azért mégis más lesz onnantól.
Új szelek fújnak, azok a szelek, amelyek minden huszonéves embernél fújdogálnak egy bizonyos idő után; amely szelek ijesztők és sokszor fel akarnak majd borítani, ezzel tisztában vagyok. Amitől tartok kicsit, az is teljesen természetes: pillanatok alatt el fognak repülni az évek, éppen ezért a legjobbakat kell kihozni belőlük.
Na, szóval így.
