A következő kedves eset történt velem a minap. Ültem a villamoson, gondolataimba és az iPhone kijelzőjébe mélyedve, mikor megkocogtatott egy idős néni (szerintem hatvan felett járhatott, erre következtettem a tejfehér színű hajából és ráncos mosolyából), hogy ez itt milyen telefon, nem-e az az ájfón, amit ő látott a reklámokban. Mondom mosolyogva, hogy de, igen. Aztán még beszélgettünk pár mondatot, mondta hogy nagyon érdekesen néz ki, és hogy az ő idejében ilyesmit el sem tudott volna képzelni, meg még most sem. Megbeszéltük mennyibe kerül, mennyire megéri, meg ilyenek, aztán ő továbbment a piac felé.
Én meg nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról.
