Egy nap híján pontosan »egy éve volt a 2009-es TDK-konferencia«, akkor az egyik témában első helyezést értem el, így továbbjuthattam a jövő áprilisban megrendezésre kerülő országos rendezvényre.
Az idei rendezvény nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet. Tavaly egyáltalán nem gondoltam volna, hogy továbbjutok, annyira erősnek éreztem a mezőnyt, idén viszont nem tudtam hogy kit fognak tudni továbbjuttatni, olyan kevés téma volt, amelyet egyszerre kedveltem és találtam igényesnek. Zentai Norbert egy iPhone-ra fejlesztett saját OpenGL alapú 3D-motort mutatott be, jó volt látni ahogy az összes résztvevő tátja a száját, és az egyébként csendes 3D-tanárunk is csak annyit mondott, hogy szeretne gratulálni. Persze már akkor egyértelmű volt, hogy ő lesz az első, és annyira jó volt látni, hogy ő nagyjából ugyanazt érzi mint én. Van annak valami varázsa, mikor hallottad már az összes nevet, kivéve a tiédet, és valahol mélyen érzed, hogy a tiéd lesz az utolsó, mely az elsőt jelenti, de egészen addig, míg otthon nem vagy, és rá nem nézel az oklevélre, nem fogod elhinni.
A TDK egyébként egy nagyon-nagyon jó dolog. Egyrészt a hallgatók elmondhatják mi érdekli őket, mivel foglalkoznak, mit dolgoznak, másrészt sokaknak tényleg jó kiugró lehet a nagybetűs szakmai életbe.
Idén is részt vettem egyébként, itt vannak a fóliák, ha valakit érdekel esetleg. Az előadás címe Programozási tételek megvalósítása az állománykezelésben volt, és itt is szeretném megköszönni Kaczur Sándornak a gyakorlatilag már számolhatatlan segítséget, amit eddig nyújtott.
Az eredményhirdetésig robotfocival szórakoztattak minket, vicces volt:
A továbbjutóknak pedig gratulálok!
