Harmadik napja élek elszigetelve a külvilágtól, félig internet nélkül. Természetesen hű társam, fekete hátú telefonom, melyen megrágott alma fehérlik, rendelkezik mobilnettel, ennélfogva annyira nem komoly a baj, azonban mégis. Borostás vagyok, céltalanul bolygongok esténként a két szoba között, hogy most mit is kezdjek magammal a bitek áradata nélkül. Folyamatosan megnyitom a böngészőt és perceket töltök el az Úgy tűnik nincs internetkapcsolat
felirat előtt. Tegnap még sírtam is. Remélem nem tart tovább ez a rémálom hétfőnél.
Hovatovább, múlt héten és a héten befejeztünk egy-egy tantárgyat. Nevezetesen a Windows Server 2008 üzemeltetést (jeles) és a Nyílt operációs rendszerek címűt (jó). Utóbbira is jeles jegyet szerettem volna elérni, azonban sajnos volt néhány része a feladatnak, amelyet nem tudtam megoldani, de azért a négyes sem rossz. Technikailag még van egy tárgyunk, aztán vége az iskolának. Durva, mi?
Addig is, számolom a perceket és az órákat, míg a kábel újra aktív lesz.

