Az utóbbi időben egyébként a következő a politikám (amely mellesleg eddig is így volt, mostanában szimplán csak sokkal szigorúbban tartom be): olyanokkal töltöm az időmet, akiket arra méltónak találok.
Körülvesz több tucat ember, és igyekszem közülük kiválogatni azt a maroknyi néhányat, akikkel jól érzem magam, és akikre tudom hogy számíthatok, illetve vica versa. Fölösleges neveket írni, mert akik tudják, hogy rájuk gondolok, úgyis tudják. Mint ahogy valószínűleg azok is, akikkel mostanában kevés, vagy egyáltalán semennyi időt sem töltök el.
Az egész dologban a legrosszabb, hogy vannak viszont olyanok is, akikkel nagyon szívesen töltenék el sokkal-sokkal több időt, viszont az idő mint olyan véges, és egy nap csak huszonnégy órából áll, a távolság pedig gyakran túl nagy ahhoz, hogy minden összejöjjön. Ezt mindig sajnálom, pedig mennyivel könnyebb lenne minden.
Egy szó mint száz, 2010-ben is eszerint haladtam, jövőre sem tervezem másként: ami fontos, arra sok időt; ami nem, arra lehetőleg semennyit.
Én már nagyon rég kiválogattam azokat, akiket én tartok valamire (barátok) és akiknek meg köszönök és egy két szót váltok velük (haverok). Persze ez nem azt jelenti, hogy egyik 'kategóriából' nem kerülhet a másikba egy bizonyos személy. :)