Privácia

Azt beszéltük ma pont kollégákkal, illetve Plurkön főként rivera és Babarum társaságában, amit már sok alkalommal lehetett hallani sok helyen: manapság nem is kell nyomozni valaki után, köszönhetően ugyanis a kornak, mi magunk adjuk ki magunkról az adatokat. Facebook, Twitter, »foursquare« és miegymás. Riogatják a népet, hogy a sok bejelentkezésből például kitalálható mikor nincs otthon az ember, de ez mondjuk hülyeség, mert egy átlagos dolgozó reggel hét és este hat között jobbára amúgy sem lenne otthon – a saját lakásunk címét pedig igyekszünk csak olyanokkal megosztani, akiktől nem számítunk rablásra és hasonló tevékenységekre. Továbbá a koordináták azért nem annyira pontosak, én is küldtem már fotót úgy hogy benne maradt a különböző elhelyezkedésre utaló adat, de nagyjából három házzal odébb tájolt be, ráadásul ugye emelet és ajtó is van.

Szerintem alapjáraton érdemes az ilyen infókkal vigyázni. Mondjuk pont én mondom, akiről csak azt nem nehéz kitalálni hogy mikor vágtam utoljára körmöt mondjuk, vagy hogy hány centiméter a fülemben a szőr (becsapós, nincs benne), ettől függetlenül viszont én is próbálok odafigyelni arra, hogy mi az ami kimegy a világba.

Valahol azért tényleg nagyon-nagyon ijesztő, mennyire sok infót szedhetsz össze valakiről egyetlen guglizással.