Tegnap egyébiránt az történt velem, hogy utaztam a négyes-hatos villamoson (valójában persze vagy a négyesen, vagy a hatoson, de jó magyar szokás szerint ezt így illik fogalmazni). E tevékenység kétszer is megesett tegnap, mind a két alkalommal láttam azt a férfit, akit hétfő óta minden reggel látok: felszáll és végigsétál a villamoson koldulási célzattal. Persze árulja a Fedél Nélkül újságot, de a végeredmény ugyanaz. Ezt én kicsit az ingyenes tömegközlekedés-használ kihasználásának vélem, különösen, hogy mintha az utazási feltételek egyértelműen tiltanák ezt, továbbá úgyis csak felidegesíti a fél utazóközönséget.
A másik utazás alkalmával, az út háromnegyedénél felszállt egy máskülönben ápolt külsejű ötvenes nő, végig üvöltözött a megállóban, ezt folytatta utazása során is, végül a végállomás előtt mintegy néhány méterre, mikor megálltunk megvárni az induló villamost, a nő megállt az ajtó előtt, és nem nyissa ki, ménem nyissa ki eszt, NYISSA MÁN KIJE
szavakkal kezdte hevesen nyomkodni a leszállásjelzőt, majd miután az ajtó – értelemszerűen – nem nyílt ki, nemes egyszerűséggel berántotta a nem mellesleg az én fejem felett elhelyezkedő hatalmas piros kart, melyet a köznyelv vésznyitóként ismer. Elárulok egy titkot: a vésznyitó nem nyit ajtót, ellenben a villamosvezetőnek hasonlóan vörös arckifejezést kölcsönöz, mint maga a kapcsoló.
Ijesztő, hogy mennyi nem normális ember van. És nem az egészségesek nyugalmával gondolok a kifejezésre. Ezen a nőn látszott, hogy tényleg van valami baja, és igazából naponta többször látok ilyen embereket, akik amúgy teljesen jól szituáltnak tűnnek, de valami az eszüket vette. Nem irigylem őket.
