Vagy inkább ölt a drog?

Olvasgattam ezt a drogok világáról szóló írást, és közben a tegnap történt események kvázi befejező mondataira gondoltam, miszerint ugye a három lány halálát valószínűleg fulladás okozta. Az érdekesség az egészben, hogy annyira azért nem túl meglepően találtak drogot az egyik elhunyt áldozat vérében, ennélfogva nem is tudta volna idejében észlelni a bajt.

Nem akarok az ezeregyedik ember lenni, aki leírja hogy ejnye-bejnye, a drog rossz, ettől függetlenül az én lelkivilágomat roppant mód bosszantja. Ha valaki alkalomadtán összeül a barátaival egy sötétített nappaliban, beszélgetnek az élet dolgairól és elszívnak egy spanglit, arra azt mondom hogy belefér, érzik a hatását, kikapcsolódnak, bizonyos esetben még jót is tehet, persze módjával. Ha valaki hetente iszik egy adag alkoholt és jól érzi magát, nekem ezzel sincs bajom. A részegeket nem szeretem, de ez szubjektív. A cigarettát már annyira nem kedvelem, bár sokkal inkább nem értem. Többször próbáltam, nekem nem a megnyugvást hozta, továbbá nem értem, hogy miért adja ki elég komoly pénzösszegeket azért, hogy tönkre tegyem a testemet és a lakásomban található tárgyak többségét. Szóval ezek vannak.

Azt viszont sem megérteni, sem elfogadni nem tudom, hogy 15 éves fiatalok szórakozóhelyeken csak akkor érzik magukat jól, ha valami szerhez nyúlnak. Különösen akkor, ha a környezetükben évekkel idősebbek vannak, akik esetleg pont erre buzdítják őket. Szintén nem a világ nagy dolgai való megdöbbenés, tudjuk milyenek az emberek, pláne a srácok ha közelükbe kerül egy fiatal lányka, aki ki tudja mit meg nem csinál egy kis tablettától. Aztán persze évente történik valami kirívó baj, mint például a mostani eset, aztán mint minden másnál, ennél a következő lesz a felállás: lecsuknak pár illetékest, hetekig ettől lesz hangos minden, aztán elcsendesedik, és egy év múlva ugyaninnen indulunk majd. Vagy kettő, mindegy.

Ha kábítószerhez nyúlnak a huszon-harminc éves emberek, akiknek bajaik vannak az életükkel, a családjukkal, a munkájukkal vagy bármivel, arra sajnos látok okot. Egy olyan világban és ráadásul olyan országban élünk, ahol erre sajnos van esély. Legyen a drog egy teljesen ártalmatlan cigaretta, napi három doboz vagy valami sokkal-sokkal keményebb. Viszont nem tudom megérteni, hogy egy látszólag teljesen rendezett családi háttérrel rendelkező tizenévesnek miért kell kábítószerhez nyúlnia. És ebben a véleményemben meggyőzhetetlen vagyok: ha valaki tizenévesen drogozik, az gáz, és komoly felügyeletre szorulna.

Tizenhét évesen olyan dolgokon mentem keresztül, amiket senkinek nem kívánok, gyakorlatilag azt nem tudtam hogy mi lesz másnap, ha lesz egyáltalán, mégsem nyúltam semmihez. Nem ittam, nem kábítószereztem és még egy cigarettát sem szívtam el. Sőt, a gép előtt sem ültem többet. Nem én vagyok a szupertuti arc, csak rengetegen próbálnak azzal példálózni, hogy milyen rossz az otthoni helyzet. Nem ez a megoldás.

Az igazi probléma azzal van véleményem szerint, hogy a megoldást nyújtó emberek valahogy sosem veszik észre, hogy a számukra fontos személyeknek segítségre lenne szükségük. És ehhez még hozzájön, hogy azok akik segítségre szorulnak, nem igazán akarják elfogadni azt.

Tudom hogy badarság, de kicsit mindig az »A Keresztapa« jut eszembe, amikor arról beszélnek, hogy a drog rendkívül veszélyes, vagy akadályozzák meg teljesen hogy létezzen, és azt aki üzletel vele, büntessék kegyetlenül; vagy egyszerűen uralkodjanak felette, és ne hagyják hogy gyerekek, fiatalok kezébe jusson. Nem tudom volt-e valaha ilyen uralt világ, valószínűleg nem, és sajnos túl utópisztikus ahhoz, hogy valaha is legyen akárcsak hasonló is.

A kábítószer sajnos egy olyan betegség, amivel ez a szép, fejlett és modern világ nem igazán tud mit kezdeni.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.