mefiblog - főoldal

Én nem látom ennyire borúsan a helyzetet, már a harmadik félévem nyomtam le ott, ahol és a kezdettől fogva kollégának tekintenek – legalábbis így fogalmaznak az oktatók és még ha van is benne némi csipkelődés, nem „kollégáz” le az ember olyat, akit semmi sem vesz.
ahogy én észrevettem, nálunk a félelem inkább azért van, mert nem tanult és itt elérkeztünk a felsőoktatási törvényTERVEZETHEZ (mert a sok marha nem érti, hogy ez még erősen terv-szinten mozog), ami ugye megpiszkálná a temérdek vizsgalehetőség ügyét (nálunk mondjuk eleve háromszor veheted fel a kurzust és ugye ennyiszer 3 alkalom, szóval összvissz kilenc), de szerintem aki nem képes kilenc alkalomból EGYSZER sem megtanulni azt a nyamvadt tananyagot, az nem is akarja…

Nálunk továbbá most vezették be a kurzusismétlési díjat, ami azt takarja, hogy ha az adott kurzust harmadjára veszed fel, akkor kreditenként fizetsz 800 Ft-ot. Nyilván nem ez fogja „kihajítani” az embereket az egyetemről, de nagyon okos ötletnek tartom egy ilyenfajta „hülyeadó” bevezetését.

sylverdevil: Attól mert kollégáznak még nem feltétlenül jelenti azt hogy „tisztelnek”. Magamból kiindulva éppenséggel távolságtartónak érzem ha kollégának hív egy tanár. Ennyi erővel elvtársnak is szólíthatna. Ami a nem tanulás miatti félelmet illeti, szerintem annak nem sok köze van ahhoz hogy a hallgató „fél” egy tanártól. Érdekes módon nekem minden olyan tárgyam amit egy barátságos tanár tanított sokkal könnyebben lecsúszott a torkomon, mint amit egy mogorva, egyáltalán nem rokonszenves tanár.(függetlenül attól hogy mennyit tanultam rá). A „hülyeadóról” csak annyit, hogy attól mert egy kevésbé okos hallgatót lehúznak pénzzel, még nem lesz okosabb, viszont egy ostobát, aki tele van pénzzel nem fog zavarni semmilyen anyagi akadály. Nem kényszeríteni kellene a hallgatókat a tanulásra, hanem ösztönözni. Bocsánat ha szigorúnak találod a hozzászólásomat de ebben a témában sokszor kicsit haragos vagyok hiszen gyakran átélem az ilyen helyzeteket.

U.I.: Mefi, szívből szóltál.

Szerintem a legnagyobb gondok:

1) lexikális tudást kérnek még mindig a legtöbb helyen, ezért nem egyszer heteket tanultam olyan anyagot, amit a vizsga, szigorlat után két nappal már totál elfelejttettem, és mégis megkaptam az ötöst, mert akkor épp tudtam. Ez olyan mint az élsportban a formaidőzítés. Lehet hogy a döntő napján az ember lefutja a százat világrekord szinten, de egyébként 10 kilométert már nem bírna lesétálni… (És van összehasonlítási alapom külföldi egyetemhez – Belgium -, ahol nem lexikonokkal tömik tele az ember fejét, hanem a legújabb módszerek használatára tanítanak meg… Mondanom sem kell, utóbbi jobban bejött.)

2) túl sok embert képeznek a felsőoktatásban, így még jó hogy a sík hülyék is bekerülnek, akik aztán sírnak, ha tanulni kell. Erre csak azt tudom mondani, mint sylverdevil, hogy aki nemhogy kilencedjére, de harmadjára nem képes valamit megtanulni, annak viszlát. Kivétel ha a 3)-as pont lép életbe

3) vannak tanárok akik – lehet hogy kiváló kutatók de – tanárnak utolsó alakok. Az órán nem a tárgyról beszél, azt feladja a 400 oldalas több mint 2000 sornyi képletet tartalmazó elméleti kvantummechanika könyvet, hogy tessék, tanuld meg, vizsgán a tételsor a tartalomjegyzék… Namármost – és ezt volt évfolyamelsőként mondom (le sem szarom, nem nagyzolni jöttem vele, csak hogy senki ne mondja, hogy én meg honnan veszem a bátorságot ezt állítani) – ez lehetetlen. Utána az egyébként kizárólag szóbeli vizsgán a tanár háttal ül a tételt kidolgozó diákoknak, akik könyvből írják ki a válaszokat, így általában mindenki átmegy így úgy. Kivéve azok, akik megpróbálják tényleg megtanulni az anyagot, eljutnak a könyv 1/3-áig vagy feléig, aztán nem onnan kapják a tételt, és kapa. Tapasztalatból mondom. Persze legközelebb én sem játszottam a hőst. Most lehet hogy ez „felkészülés a kurva kegyetlen kapitalista kizsákmányoló seggnyaló életre”, de ne legyen. Mert hosszú távon ez nem térül meg. Nem tudást adnak, csak a farizmaink edzését a lexikonok seggeléséhez. Az meg értelmetlen. Nem csoda hogy a hallgatók félnek, még azok is, akik kvalitásuk miatt nem erre lennének ítélve…

Tanács: elhúzni ERASMUS-szal nyugatra minél hosszabb időtartamra. Tudást és tapasztalatot ad. Negatív mellékhatások: utána még jobban lehet utálni a magyar felsőoktatást, mert már láttad, hogy másmilyen is lehetne…

(ui.: a számokat még így sem tudtam összeadni elsőre :D)

Péter: Lexikális tudáshoz egy kis kiegészítés: az sem baj, hogy néhol eléggé elméleti az anyag. Sokkal inkább az a baj, hogy ezt az elméletet nem tanítják meg, hogyan hasznosítsd a gyakorlatban.

HUP-n volt egy thread, ahol egy közgazdász vitatkozott a többiekkel, hogy „dehátnekiknemkellamatek”, amire jött a válasz, hogy de kell, mert az egyetemen nem betanított szakmunkásokat képeznek, hanem szakembereket, akik nem csak tudják, hogy működnek a dolgok, hanem azt is, hogy mitől.

Probléma az, hogy – ahogy látom – a legtöbb helyen inkább elmondják, hogy vannak dolgok (meg esetleg utalnak rá, hogy egyébként lenne tovább is „ezt most nincs időm leadni, pedig fontos lenne”), esetleg az elméletibb képzést adó egyetemek – pl. ELTE-IK – elmondják, hogy miért úgy működnek, de ott meg azt nem mondják már el, hogy hova lesz ez jó.

sylverdevil: az hadd ne az én hibám legyen már azért, hogy a gyakvez úgy tartja az órát, hogy nincs köze az anyaghoz, aztán csodálkozik, hogy a harmadik órán már csak a fele tanuló van bennt, az első zh-n meg senki nem megy át a csoportból, mert nem láttunk egy normális példát a gyakorlatokon (bsz-ről van itt szó előző félévből).

csak a bejegyzés elejéhez: én a bme-n sokszor féltem vizsga előtt (legutóbb két hete), és szinte biztosra vettem, hogy hiába tanultam rá KURVA SOKAT, úgyis meghúznak. most digitből korrepre jártam, szenvedtem vele rengeteget, és épp meglett a kettes. de minden félévre jut két-három ilyen tárgy.

Lev: általánosítottam, te is általánosítasz. nyilván van különbség szakok között, nekem speciel szerencsém volt (eddig), mert szerintem jó tanáraim voltak, de amikor azt látom, hogy a szaktársam szidja a gyakorlatot tartó oktatót mert megbuktatta – idézem: „a buzi xy megbuktatott” – akkor kinyílik a bicska a zsebemben, mert brahiból senki nem buktatgat véleményem szerint, annak oka kell legyen.
nem célom értelmetlen flame-be keveredni, de ha a hallgató nem látogatja a (tudtommal kötelező) gyakorlatot, akkor nem mehet vizsgázni az „előadásból”, innentől kezdve meg miről beszélünk, ha nem „nem akarásról”?

Az a baj hogy ha már picit lehet általánosítani ezzel, akkor komoly problémák vannak. És itt nem csak kicsit lehet általánosítani.

sylverdevil: te általánosítottál, én egy konkrét példát említettem… benn voltam az órák 75%-án, utána már tényleg nem láttam értelmét, mert annyira sz*r volt, addig meg nem emlékszem, hogy egyszer is aláírtam volna katalógust, ettől függetlenül persze kötelező lenne, keresztféléven megtörténik az ilyen

Lev: CS tanszék tárgyaiból sosincs katalógus, ahogyan gyakorlatra is ahhoz jársz akihez akarsz, csak a neptunban lévő gyakvezéred nevét kell a ZH-ra írni.
Amúgy, a BSZ1-2 simán hozható négyesre, ha valaki rászánja az időt, leül és átnyálazza a kiadott jegyzetet. Íme: http://www.cs.bme.hu/~fleiner/jegyzet/
Persze ha valaki már az alapokkal nincs tisztában, pl. mi a teljes indukció, stb. az érdemes ha utánanéz pár dolognak wikipedián.

Aki meg fentebb digitális technikából korrepetációra szorult, az jobb ha elgondolkozik egy másik intézmény kipróbálásáról (gdf? =)), mert ennél csak nehezebb tárgyak jönnek eztán. (tényleg nem offenzíven mondom)

Nálunk még mindig egy csomó értelmetlen tárgyat tanítanak a
szakmát az életben a munkahelyen tanulja meg az ember.
Gyakorlati képzés sajna elég rossz Az elméletet meg nagyon nyomatják.
A munkahelyen és az életben csak a gyakorlat számít a papír annyit ér
amennyit valóban az adott szakmáról tudsz.