Néztem valami dokumentumfilmet, amelyben arról volt szó, hogy Új-Zélandon a diplomavásárlást felsőfokon űzik. Itt ugyanis nem egy hamis papírdarabot kapsz (egyébként nem kevés, legalább tízezer USA-dollárnyi áron), hanem maga az iskola is benne van a csalásban, így ha kifizeted a pénzt, akkor szépen beírnak, berögzítik az összes tantárgyat hármas-négyes jegyekkel, lejelentik a diplomát a hivatalok felé, és néhány hét múlva már úgy kapod meg a papírt, hogy az ellenőrzésre szolgáló weblapon száz százalékig pozitív eredmény jön vissza.
Erről az egészről az jutott eszembe, hogy ha valakinek csak a papír kell, és egyébként kiváló a szakmájában, akkor azt manapság távoktatással, levelező vagy esti tanfolyammal nem túl nehéz megszerezni. Ha valaki nem ért a szakmájához, az evidens hogy ne akarjon papírt, mert kontárok ne dolgozzanak semmilyen szakterületen (továbbgondolva már csak azért sem, mert ez a dolog felvet néhány erkölcsi kérdést).
Én úgy gondolom hogy nem 1960 van, ha valakinek diploma kell, az kis akaraterővel meg tudja azt szerezni. Ha meg nem, akkor az talán egy jel, hogy nem is kellene erőltetni. (Eltekintve néhány kivételes esettől, persze.)
