Volt ma szerencsénk a Madách Színházban, viszonylag jó helyen (harmadik sor közepe) megtekinteni a híres-neves Macskák című darabot. Kiváló élmény volt, szerintem senki se hagyja ki, még azoknak is merem ajánlani, akik nem szeretik az éneklős darabokat, mert apum is ilyen beállítottságú, mégis élvezte minden percét. A történetet mondjuk elsőre szerintem nem feltétlen kell megérteni, olyan meséről van szó, ami mindig igazodik az ember hangulatához, és mindig ennek függvényében értékeljük.
Egy szó mint száz, tetszett.
Ellenben jegyzet magamnak: ha lesz gyerekem, tízéves kora alatt kérlek pofozzatok fel, ha színházba, múzeumba, moziba vagy bármi egyéb helyre viszem. És nem azért mert sznob vagyok, hanem azért, mert egy négy- meg ötéves gyerek nem bír végigülni kétszer másfél órát csöndben, székrugdosást mellőzve. Azt a vénasszonyt aki mellettünk ugrabugrált (szó szerint), meg fogpiszkálóval játszott és végül otthagyta a vizesüvegét, inkább már nem is szólok. Csak azért szomorú hogy egy színházlátogatás során mindig belefutunk ilyenekben.
Nem gyereknek való előadás, csak sokan ezt nem értik meg.
Igaz, most kevés olyan mozdulat volt, mint mikor a Szerednyei játszotta Micsel Rumlit.