Múltkor »a Kálvin téren jártam«, metróval, amikor elütött valakit a szerelvény (apró kitérő: milyen furcsán hangzik az elgázolt
szó, ha metróról vagy valami hasonlóról van szó), tegnap pedig a 4-es vagy a 6-os villamoson voltam, amikor a Nyugati Pályaudvarra érkezve szabályszerűen odébb lökött egy fiatalabb leányzót, aki gondolta átszalad a tuja előtt. A vezető reflexei nagyon rendben voltak (mondjuk az a mentők száma ugye a százhat
kérdés kicsit rontott a helyzeten, de tudjuk ezt be a stressznek), és a kiscsaj szerencséjére pont akkor ment el egy mentő, aki kérdés nélkül azonnal farolt fel szirénázva a sínekre. Kicsit filmbe illő jelenet volt, ahogy a villamos egy másodperc alatt megállt, az emberek repültek előre, koppanás, majd nyíltak az ajtók és már jött is a mentő, miközben a vezető telefonált.
Ami miatt viszont járna a lelki fenyítés, az a járókelők és az utazóközönség viselkedése.
Azon még túltesszük magunkat hogy egy kiscsaj a telefonjában jaj, nem érek oda időben mert valaki itt meg akar halni vagy nem tudom mi vaaaaan
szöveggel nyugtázza a történeteket, de könyörgök, miért kell körbeállni a szerencsétlen áldozatot, eltorlaszolva az aluljáróhoz vezető utat, megakadályozva az intézkedő mentősöket és így tovább.
Nem tudom, lehet hogy kellene oktatni az általános iskolában, hogy balesetnél mi a megfelelő viselkedési forma. Nem elsősegélynyújtó tanfolyam kell, hanem normálisan viselkedni, és tovább haladni, esetleg mentőt hívni. Az elsősegélynyújtás sem árt persze, de sosem láttam még balesetnél olyat, hogy lett volna ebben valójában jártas személy, és az átlagember (én is) úgy van vele, hogy inkább nem csinál bajt, mert ki emlékszik már arra, hogy merre kell forgatni a milyen sérült embert.
