Akarom mondani, kedves!
Tegnap akartam blogolni, becsszó, de képzeld, áramszünet volt!
Úgy történt ez, hogy ültem a kanapén, mellettem doromboló macskaállat, ölemben csendes alumínium számítógéptest, pötyögtem a gombokat, róttam a sorokat, hánytam a karaktereket, amikor egyszerre azt vettem észre, hogy a hangfalak hatalmas pukkanással kikapcsoltak, majd mire felnéztem, a lámpák sem égtem már. Gondoltam nocsak, lecsapta valami a villanyórát.
Aztán kimentem a villanyórához, amely természetesen nem volt lecsapott állapotban, kinéztem a bejárati ajtón, és a fél ház kint volt a folyosón. Valami idegbeteg ember még üvöltözött is (lakik valahol egy idegbeteg ember, de olyan igazán idegbeteg, aki üvölt és csapkod, de úgy, hogy az ablak beleremeg, szóval értitek, biztos elment a valóvilágból az áram, és nem tudta megnézni, vagy tudja fene).
Két dolog ezzel kapcsolatban. Első: mi az istenért nem ingyenes az ELMŰ műszaki, sőt a bármilyen cég műszaki hibabejelentője? Helyi tarifán hallgattam nyolc percig a zongoraszólót, illetve valami jóvágású ember hangját, hogy jelenleg mindenki foglalt. Legyen ingyenes a szám, és jelezzen foglaltat, ne kapcsolgasson.
A másik, amiről már korábban írtam, »az ELMŰ csodálatos weblapja«, amit ugye véletlenül sem tudsz megnézni mondjuk mobilon, hogy fel is hívd a hibabejelentőt.
Reggel mikor eljöttem, nem volt net, ha még mostanra sem sikerült megjavítani, akkor a DIGI kimerítette idén a 99%-os rendelkezésre állás kereteit, és aljas pajeszosként fogom behajtani a kiesés miatti párszáz forintot, aminek persze semmi haszna, de legalább belerúgok az oroszlán lábkörmébe.
