Kedvenc italom ilyenkor a jeges tea. Én úgy készítem, hogy jó adag teát (most épp Sir Morton gyümis a kedvenc, de ha van kedvem forrázgatni meg teatojásozgatni, akkor általában valami kimértet veszek), mondjuk másfél literhez négy filtert hét evőkanál kristálycukorral, egy evőkanálnyi citromlével valamint olyan féldeci erdei gyümölcsös szörppel öntök fel. Az egészre ráöntök olyan öt-hat deci forrásban lévő vizet, ezzel jól feloldom-elkeverem, majd jöhet rá a hideg víz. Ezzel pont olyan hőmérsékletű lesz, hogy be lehet rámolni a hűtőbe, egy óra múlva jéghidegen fogyasztható. Édes, ízes, nem víz, de mégis oltja a szomjat, imádom.
Kedves kollégám ma hozott be házi bodzaszörpöt. Évek óta akarok csinálni, de valahogy mindig elfelejtem a szezonját. Most nem felejtettem el, viszont nem jutok ki napok óta a piacra, hogy szerezzek alapanyagokat. (Szedni nem akarok annyira.)
Ja, ha már elfelejtés. Vízóra. Mindig kirakja a Díjbeszedő-bácsi, hogy nagy piros szám, és az a nap, amikor jön majd megnézni az órát. Persze kilenctől jön délig (nyilván itthon vagy, lol), így kis sárga címkére kirakod az ajtóra hogy 111. Vagy tudomisén. Azonban minden nap ránézek, jaj el ne felejtsem, még most kivételesen emlékeztetőt is állítottam be. 30-án jött, 29-én eszembe jutott, aztán elfelejtettem. 30-án meg szólt a telefon – este tízkor.
Általában minden ilyen vackot észben tartok, de vannak dolgok amik mindig kiesnek, a vízóra pl. ilyen. Jobban kell védekezni majd. (Mármint ezellen.)
a bodzalé a másik kedvenc, ezt anyám csinálja, kézzel
festettszedett garantáltan ólommentes bodzával (saját kert), és baromi finom, mindig torokfájás a vége – mer persze csak jéghidegen jó.a vízórára meg egy szó: London. amikor kint éltem (meg gondolom azóta is), a vízóra olyan, hogy bedobsz x egyfontost az otthoni masinába, és akkor van vized. ha nem töltöd újra, nincs vized. egyszerű, nincs túlfizetés, nincs leolvasás, minden rugalmas :)