Gyerekkorom egyik kedvenc édessége volt a PEZ-cukorka, persze már akkor is mohó módon faltam az ilyesmit, ezért viszonylag ritkán kaptam. Egy csomag általában fél percig tartott, szinte sosem töltöttem be a kis adagolóba, hanem egyben ment is rögtön pofára az egész adag. Mostanában az irodában ebéd után szoktam egy ötös csomagot bevállalni, kivéve, amikor a »a legigénytelenebb Match-ban nem kapni«, de ez sem igazán tart tovább néhány percnél. (Fogorvosi kezelés majd a későbbiekben annál inkább.)
Egyébként vicces, hogy eredetileg egy dohányzás-leszoktató tablettának készült (az adagoló mozdulata az öngyújtóéra emlékeztet), azonban később nagyobb esélyt láttak a nyereségre a színes-szagos adagolókkal és a borsmenta helyett gyümölcsös ízesítéssel, amelyet gyerekeknek (és idiótáknak, mint én) tudnak értékesíteni.
