Vicces dolog történt ma velem. Nyitva volt délelőtt a bejárati ajtó, hogy szellőzzön a lakás, meg hogy a macska is tudjon napozni. Éppen telefonáltam, mikor látom hogy valaki áll az ajtóban, és mosolyogva köszönget. Gyorsan lerendeztem a telefont, és megkérdeztem, hogy miben segíthetek.
Párbeszéd következik.
Ő: biztosan kell a háznak ennyi fény?
Én: ne haragudjon, nem értem.
Ő: hát eddig az ajtaja feletti lámpa világított meg kattogott itt éjszakákon át, az már most mondjuk elmúlt.
Én: valóban, a mozgásérzékelős lámpa elromlott, de ez mintegy féléve ki lett cserélve.
Ő: node most egész éjszaka az ablakából szűrődik ki valami fény, bevilágítja az egész házat, bevilágít a hálószobámba, és hát nekem nincs szükségem ennyi fényre.
Én: egész éjszaka? Egészen pontosan maximum hajnal kettőig világít a lámpa.
Ő: hajnal kettő?! Mit csinál maga addig?
Én:maszturbálok, pornót nézekdolgozom.
Ő: nos értem, megoldható lenne hogy venne egy kisebb lámpát vagy nem használná egyáltalán? Esetleg lehúzná a redőnyt? Mert ha én nem húzom le, bevilágít, tudja, a szobámba.
Namost kis háttérsztori: a csávó lakását felújítják, elég durván méghozzá, gondolom tele van pénzzel, gondolta majd akkor ez is könnyű lesz. Az extra poén, hogy valójában nem is tartózkodik a lakásban, csak a felújítás idején, éjszaka nem is tudna ott aludni szerintem, mert festés-mázolás sincs még készen, ez látszik, mivel tárva-nyitva minden ablak egész nap.
Mielőtt én lennék a pökhendi: ha valaki idejön, hogy ne haragudjál barátom, éjszaka kipattan a szemem a szájbaverdesett (de egyébként szerintem az egyik legjobb ) lámpádtól, ugyan legyél már olyan jó, hogy legörgeted a redőnyt éjszakára, mert szeretnék aludni, akkor fejet hajtok, és elnézést kívánok a kellemetlenségért.
Ha valaki bemászik félig a lakásomba, kezében telefonnal és fontosember, meg azzal a pénzem van, megveszlek
kifejezéssel az arcán, és elkezd flegmán arról beszélni hogy kell-e a háznak fény, pont akkor amikor egyébként is a maximum szintet eggyel túllépi a vérnyomásom egyéb okokból, akkor lehet hogy este még direkt kirakok egy lámpát az ablakba.
Szóval nem tudom, engem is zavar a mosógép fél tizenkettőkor, meg az üvöltöző cigány házaspár tízkor, meg a kisgyerek aki reggel hétkor szombaton és vasárnap trappolva-üvöltve szalad végig a folyosón, a szokásos hétvégi fúrások, a késő esti porszívózások, de egyiknek sem szólok, mert tudom, hogy például nekem sincs időm csak hétvégén mosni meg takarítani sokszor, és akkor viszont egész nap. Volt már nekem is bajom szomszédokkal, akkor a kiváltó esemény egy előre nem jelzett házibuli volt, ami találkozott az én kialvatlanságommal. Akkor hirtelen felindulásból »vicces levelet« fogalmaztam, amivel senkit nem bántottam vagy zavartam meg, és utána egyébként sokkal moderáltabb lett a helyzet, vagy legalábbis én úgy éreztem.
Az egyik legidegesítőbb emberi tulajdonság, amikor úgy állnak veled szemben, mint ha valami kibaszott (már bocsánat) felhőkarcolóról néznének rád, pór parasztra. Hát velem aztán jó helyen kopogtatott, veszek is holnap két sárgaállványos halogénlámpát, és beteszem az ablaka elé. (Nem.) (Lehet mégis.)
