Volt már szó sokszor a »melegfelvonulásról«, avagy bocsánat: büszkeségnapi felvonulásból, és én mindig határozottan amellett a véleményem mellett voltam, hogy hadd vonuljanak ha akarnak. Én az Andrássy úttól néhány méterre lakom, ha valakit, hát engem zavarhatna, de sosem volt így. Valóban, én sem vonulok fel azért mert nem vagyok meleg és valóban, gáz az egész, de sokkal inkább megvetem azokat, akik kimennek gyerekkel, aztán hülyebuziznak, de ezt is sokszor írtam már le.
A véleményem még tegnap sem változott, mikor hajnal kettőkor az Andrássy úton kortyolgattuk a hideg italunkat, azonban ma, amikor Barba-trükköt kellett csinálnom, hogy hazaérjek, mivel az egész Andrássy út, a vele párhuzamos és az arra merőleges utcák is le voltak zárva, sőt, még a földalatti és bizonyos szakaszon a négyes-hatos sem járt.
És akkor itt jön be az, hogy engem nem érdekel, ki miatt (felvonulók vagy ellentüntetők), de itt korábban semmilyen megmozdulás miatt nem kellett lezárni a földalattit, tudtam közlekedni és nem állított meg egy rendőr sem, hogy nem mehetek tovább.
Attól a pillanattól fogva, hogy az emberek nem csak a tévéből vagy néhány utca távolságából figyelik az eseményeket, hanem beleütköznek abba, és kvázi a saját szabadságuk korlátozását kell elszenvedniük amiatt, attól a pillanattól fogva mindenki hülyebuzizik majd, még azok is, akik eddig nem.
Ha a mai napon nem hallottam a meleg és bármelyik másik negatív jelző keveredését egy mondatban legalább százszor, akkor egyszer sem.
