Ő a szüleim új macskája, Leilának hívják (bár azt mondták gondolkodnak még a Panna néven is, minálunk ilyen viccesek az állatnevek [nem]):
Haláli a kicsi, pár napja mi hoztuk el az előző gazdijától, akiknek egy nem várt költözés miatt sajnos meg kellett tőle válniuk. Rendkívül aranyos, barátságos, mindent megeszik, játékos, szobatiszta és jól viselkedik – egyszóval a tökéletes macska.
Amúgy hihetetlen, milyen aranyosak a kismacskák, ugrabugrálnak, játszanak, pattognak, dorombolnak, teszik mindezt hatvan-hatvanöt percen keresztül, aztán elborulnak és úgy alszanak mint akit tarkón csaptak egy serpenyővel.
