És akkor beleesett a liftaknába. Igazából mindig játszadoztam a gondolattal, hogy milyen lehet ha beleejtem, de mindig rendkívül ügyeltem, hogy ne legyen ilyen. Szerencsére most sem a teljes lakáskulcs, csak egy másik kulcs esett be, így bejutottam a lakásba, viszont nem szabad elővenni a liftajtónál a kulcsot, ez most jó intő jel volt.
Külön pluszpont a lifteseknek, felhívtam a nemrég beszerelt vészjelzőn lévő számot (gondoltam a vészjelzőt azért mégsem nyomom meg), azonnal felvették, pedig majdnem tíz óra volt már. Megadták a helyi üzemeltető számát, aki mondta hogy reggel nyolc körül hívjam fel, idejön, kiszedi a kulcsot és odaadja. Szeretem az ilyen jellegű profizmust.
A csemegepultban pedig lehet hogy jó ötletnek tűnik rántott húst venni, de valójában nem az.
Le merem fogadni, hogy a jövő héten én is megjárom…