Sétálgattam ma hazafelé egy bizi déj zárásaként, a Kodály Köröndön, szokás szerint, amit annyira imádok, szóval tudjátok. És jött pár kedves-aranyos turista fiatal (akiket mindig irigyelek kicsit, mert lennék én is folyamatosan turista, mert turistának lenni jó), és angolul arról beszélgettek, hogy mennyire szép ez a ház, mennyire szép ez a város, mennyire szép ez az egész, és hogy mennyire szeretik ezt a helyet.
Lehet Albániából jöttek ide, vagy tudja fene, de azért nekem picit jól esett. És nem az volt bennem, hogy nocsak, nézzünk körül, hol sétálunk naponta, mi mellett megyünk el figyelmetlen, lesütött szemekkel.
Hanem az, hogy 'ázeg, igen, ez a világ egyik legjobb helye, mégha néha mást is akar veled elhitetni. És én is minden alkalommal ezt érzem, és körbenézek, és jó körbenézni.
Budapest fasza hely.
